Egy kiállítás margójára

Tánc a fotóművészetben

1997-ben, az első - akkor még - FotóHétre, a mai FotóHónap elődjére kereteztem ezt az anyagot. A dokumentációs értéke mellett a színvonala is olyan magas volt, hogy szinte belefájdultam, hogy nem hallgattam Nagygyörgy Sándor unszolására '88-ban, és nem vagyok a Szövetség tagja. Olyan jó lett volna ezek között a képek között kiállítóként szerepelni... '98-as - sikertelen - felvételi kérelmem is ennek a kiállításnak köszönhető, többek között.

Aztán ki is ment a fejemből. Amikor megkaptam a MŰPA-tól az anyagot, akkor esett le a tantusz, hogy mi is ez. A régi érzés azonban újra előtört, miközben az évek óta dobozban heverő kiállítási anyag előkészítésének neki kezdtem. Egyenként kellett egyeztetnem a képek hátoldalán lévő szerzőket és címeket a listán megadottakkal. És meg is kellett tisztítanom őket a portól, és az installálások során összeszedett makacsabb koszoktól.

Mint olyan sokszor, megint Eifert Jánosnak köszönhettem egy lehetőséget. Valamiért ugyanaz a képe kétszer szerepelt az anyagban is, nemcsak a listán, mint elsőre hittem. Lévén azóta magam is a becses társulat tagja, fel is hívtam azon nyomban Szamódy Elnök Urat, és engedélyt kértem tőle, hogy az egyik kép helyére egy általam jegyzett kerüljön. Felajánlottam, hogy e-mailben küldök neki egy nézőképet, hogy eldönthesse, megfelel-e az általam ajánlott az egész anyag színvonalának. Zsolt nagylelkűen elengedte a felajánlást. Bizalmáért feltétlen nyilvános köszönettel tartozom.

Miként köszönettel tartozom Eifert Művész Úrnak az akaratlan duplázásért. Egy kedves ismerősömnek, amiért visszaadta nekem a neki szánt ajándékot. És nem utolsó sorban Panni lányomnak, amiért meg tudott válni időlegesen az azóta szobája díszévé vált képtől.