Szellemszárnyak

Hétfőn egyéb okokból elvetődtem a Duna angyalföldi szakaszának egy részére. Szép sirály csapatok dekkolgattak a parton. A G12 volt nálam, erőlködtem egy darabig a semmi mondásokkal, míg beugrott, hogy a beépített szürkeszűrő és az alacsony érzékenységre állítás talán adhat valami érdekeset.
Ebből született is pár kép, mint pl. ez is, de éreztem, hogy érdemes lenne még időt szánni erre a témára, különösen, mikor az anyagot beemeltem a gépbe.
Így másnap korán lecsaptam a kalapácsot, uzsgyi haza a nagy technikáért, és ki az óbudai oldalra. Bár nagyon hideg, kéz- és ülepfagyasztó volt a klíma, de a lent töltött majd egy óra igazán megérte. Nem is nagyon tudok választani, inkább összedobtam egy albumba az arra érdemlegesnek gondolt képeket, had találja meg magának mindenki a kedvére valót.
1 klikk ide az albumhoz

(Nem is tudom, miért szeretem annyira a sirályokat? Talán a ködbeveszett hajózási vágy... Amikor a Gyűrűk Urában az egyik szereplő a tenger sós illatáról és a sirályok rikoltásáról ábrándozik, tudtam, miért vágyakozik. A tenger a szabadság, a határtalan tér a számomra (is), ezért vágytam tengerre szállni, még ha a hajó egyben rabság és kötöttség is. Mégsem ezt, hanem a végtelenséget jelentik nekem ezek a madarak.)