A Gábor megjegyzésén jó vigyorogtam, de később rájöttem, hogy alapvetően nem is olyan vidám ez a két kép. Akár nagyon szomorú is lehet. Nézőpont kérdése. Megközelítés dolga, és ez jó. A képek is jók. Tetszenek.
Pedig ez az időrendi sor... Nem szántam vidám képeknek, én sem voltam az, amikor készültek... Ja, és nem kell ahhoz egy korty se, hogy szétfolyni érezd a körötted lévő világot, sőt, néha attól nyugszik le. Persze ez sem jó, azért a komorság.
Keresni kezdtem magam, és a fotózásban önkifejezést találtam. Még tovább kerestem magam és az írásban is örömömet leltem. A keresést viszont még mindig nem hagytam abba. Talán nem is fogom...
Fotó: Varga Sacc - 2011
az első lehet,hogy a második után született?mert akkor mindent értek:)...
VálaszTörlésJó kis szellemjárás van az első képen, nagyon érdekes!
VálaszTörlésA Gábor megjegyzésén jó vigyorogtam, de később rájöttem, hogy alapvetően nem is olyan vidám ez a két kép. Akár nagyon szomorú is lehet. Nézőpont kérdése. Megközelítés dolga, és ez jó. A képek is jók.
VálaszTörlésTetszenek.
Pedig ez az időrendi sor...
VálaszTörlésNem szántam vidám képeknek, én sem voltam az, amikor készültek...
Ja, és nem kell ahhoz egy korty se, hogy szétfolyni érezd a körötted lévő világot, sőt, néha attól nyugszik le. Persze ez sem jó, azért a komorság.
Köszönöm a véleményeket!
Elég szélsőséges hangulataid lehettek aznap... az egyik kép tele nyugtalansággal, a másik meg lakonikus nyugalommal... érdekesek így együtt.
VálaszTörlésKöszönöm Gyöngyi! Valóban, zaklatott voltam, nem is akartam abban az állapotban hazamenni, le kellett nyugodnom...
VálaszTörlésnekem a második a kedvenc, de az első is sokatmondó.
VálaszTörlésMintha csak a mai "fényezredes" hírhez készültek volna...:-(
VálaszTörlésKöszönöm Vivien! Attila, sajnos, hogy így van...
VálaszTörlésBrutális mind a kettő. Lelkemhez közelállóak. :)))
VálaszTörlésKöszönöm Timi! Igazán jól esik...
VálaszTörlés