Óbuda gyertyái

Ilyentájt, április-május fordulóján mindig ünneplőbe öltözik szűk hazám, Óbuda. És ettől az én lelkem is. Majdnem hogy karácsonyi hangulatom van. Pedig azért ilyenkor már elég távol érezzük a telet. Csakhogy, Karácsonykor mi díszítjük gyertyákkal a fenyőket, míg ilyenkor a Természet a vadgesztenyefákat. És hol van a mi díszítési kultúránk ahhoz képest, ahogy a Tavasz pompába öltözteti ezeket a nagyszerű fákat? Radnóti Miklós vall erről gyönyörűen Naptár című versében:

„Szirom borzong a fán, lehull,
fehérlő illatokkal alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog, lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.”  
 
Óbuda gesztenyefáiról is híres. A Péter-Pál plébánia körüli parkot a szentséges környezet mellett a méltóságteljes fák is különleges hangulatúvá varázsolják.
A Kiscelli-lejtő és -parkerdő sajátságos töltését a gesztenye-fáknak (is) köszönheti. Az én szívemhez mégis a Szentlélek tér fái állnak a legközelebb. Talán azért, mert szinte mindennap látom őket. Utam ott vezet el hazáig (vagy a Polgárig), akár a villamostól, a HÉV-től vagy valamelyik busztól jövök. Ha reggel munkába megyek, nem szeretek a téri villamosmegállóba menni, mert ott mindig nagy a tömeg. Ilyenkor azonban inkább vállalom a kényelmetlenséget, csak azért, hogy gyönyörködhessek a fehérbe öltözött fák nemes pompájában.
Fotózom is őket, természetesen. Nem is tudom mennyi kép lapul a digitális archívumban, a legtöbb azonban magamnak készül. Annyira eleven a látvány, hogy nagyon nehéz ellenállni a komplex behatásoknak. Sokszor nem is akarok. Nem keresem a "képet", hagyom, hogy elragadjon egy-egy hangulat. Ha nincs gép nálam, akkor is elidőzök a fák között. Ez az egyik legszebb időszaka a tavasznak.
Földanya így köszönti előre azokat a gyermekeit, akik maguk is gyermekekkel áldották meg életünket...