Pacsmagi HováMé'z

20 hónapi távollét után ismét a Pacsmagi Független Köztársaság vendégszeretetét élvezhettem. A kényszerű száműzetés a tavalyi sok munka és annál kevesebb idő miatt következett be. A barátság és a hely hangulata azonban töretlen. Sőt, komoly változásokkal szembesülhettem. A legfontosabb, hogy a madarászás mellett folytatott földművelés háttérbe szorult, kizárólag csak a helyi használatra korlátozódik, viszont a méhészet lépett előtérbe. Mónár Zoli szerint: "legyenek már olyanok is itt rajtam kívül, akik dolgoznak." Ez egy kicsit ugyan sarkos fogalmazás, de a területgazdától elnézhető. Nekem mindenesetre új volt a dolog. A pergetést pl. nagyon élveztem, a család befogást azonban tisztes távolból szemléltem. Azért töltődtem és fotóztam is. Remélhetőleg a sebtében kiválogatott képek adnak belőle valami ízelítőt.

Talán az időm engedi a héten, hogy egy bővebb albumot közzé tehessek a Picasa-n. Addig is a mézes történetet had egészítsem ki egy virággal és egy tájjal is. Az út nagyon kellemes volt. Jókat aludtam, főzőcske is volt. Vendéglátóim mexikói menüt rendeltek. A méhészkedő órák mellé örömmel járultam hozzá egy kiadós chilivel. A táj gyönyörű volt, az időnk is kifogástalan. Iró Zotyó barátom jóvoltából komoly technikát használhattam. Ezzel fel is tette a mércét. Kicsit sandábban nézegettem ma reggel az öreg 350D-t. Most vagy bankot rabolok, vagy visszaszokom hozzá? Egyelőre maradok azt hiszem, az utóbbinál...