2009. március 20., péntek

Egy arc a Polgárból

Józsi a Polgárból - Óbuda, 2009
Voltál már úgy, hogy egy arc láttán mérhetetlen kíváncsiság fog el? Ki lehet a Teremtő és a sors által megrajzolt vonások mögött? Van ugyan saját elképzelésed, amit az emberismereted sugall, hisz a beszédes arcokon ott az élet útja, s ha jó a lelked szeme, talán közel is vagy a valósághoz. Mégis, a megismerés vágya motoz benned.

Nagyon-nagyon sokáig egyáltalán nem mertem ráemelni a kamerát ismeretlen emberekre. Még ma is félve teszem, inkább csak egy nagyobb tele, vagy a digitális kompakt komolytalannak vett álcája mögé bújva.

Sokszor látok például szép női arcokat. Ha megfog, ha fotogénnek látom, talán túlon-túl is szemtelennek minősíthető tekintettel bámulok rájuk. Különösen fiatal hölgyek esetében kínos, mit is gondolhatnak rólam, az ő szemükben vén kecskéről. Pedig csak a szép, vagy érdekes vonásokat rögzítem a fejembe, mert nincs merszem ismerkedni így, még azzal az indokkal sem, hogy fotózni szeretném őket. Csak az agyam vizuális tárhelyébe mentem őket...

Portré alanyaim jobbára ismerettségi, érzelmi és baráti körből kerülnek ki.
Amíg törzsvendége voltam a Faháznak elhíresült szentlélek téri kioszknak, sok arcot sikerült elcsennem onnan, pusztán azért mert megszokottá, alkalmasint beszélgető partnerré avanzsáltam.

Mutatok ebből a korszakból egy képet:
http://www.fotovj.hu/html/monochrome/people/09.htm

Ha embert akarok fotózni, közéjük kell tehát mennem, el kell vegyülnöm közöttük. El kellett idáig jutnom, hogy rájöjjek, nekem is ki kell nyílnom.
Jó a papparazzi módszer is, de van benne valami sértő, az individuum ellesése. És egész más arcukat mutatják, ha ismerősükként, elfogadottnak tekintett személyként fordulnak felém, és adják oda az arcukat nekem. Felismerik, hogy azt keresem bennük, amit mindenkinek érdemes megmutatni.

Manapság a Polgár utcai Flórián Borozó az ilyen embervadász terepem (a kiállítás megnyitókon kívül, de az egy más tészta). Kezdetben csak a digikompakttal sunyiztam hangulatokat. Mostanára, különösen a farsangi szereplésem óta (link a Karinthy című bejegyzésem végén), teljes nyugalommal szedegethetem elő a készségeimet, a pénztárcám mellett.

A kép alanya régóta foglalkoztatott.
Karakteres arc, szigorú, sors által karcolt ábrázat, visszahúzódó természet.
Nagyon viszketett rá az ujjam, de valami visszatartott.
Tegnap délelőttig...
Egy frissiben szerzett művészismerettség a pincében folytatódott.
Még nyitás előtt voltunk, csak néhány kiváltságos törzsvendég tartózkodott az intézményben.
Egyszer csak beállított az áhított modell.
Egy rakás zacskóból expressz pogácsákat, meg egyéb süteményeket pakolászott ki, és hevesen interjúvolta a jelenlévőket, hogy mivel vendégelheti meg őket.
József nap volt, és ez okán érdekelt abban, hogy megünnepelje ezt velünk is.
"Józsikám, az Isten éltessen!"- Lapogatták a jelenlévők, és ebből most már én sem maradtam ki.
Koccintás és pogi eltűntetés után, szemmel láthatóan számára is elfogadottá válhattam, de egyébként is nyitottabbnak tűnt.
Minden különösebb félsz nélkül szereltem fel a DSLR-re a telét.

Józsikám! Az Isten éltessen! Talán hamarosan beszélgethetünk is. Kiváncsi vagyok, milyen út van mögötted. Talán lesz kedved beszélni róla.

És talán egyre több arcot sikerül összegyűjtenem a Polgárcsarnokba. És talán egyre többen mesélnek, régi óbudaiak az életükről, azaz a régi Óbudáról.

Talán összejön belőle egy könyv?
És akkor talán az égiek is megbocsájtják nekem az ott fogyasztott borokat...

Amúgy meg minden Kedves Olvasómnak kellemes hétvégét kívánok!

3 megjegyzés:

  1. Rejtő könyvbe illő arc, s azért valljuk be, nem ő az átlagos karakter egy mai kocsmában... sajnos...

    VálaszTörlés
  2. Gyöngyi!

    A látogatók kérnék ki maguknak, hogy ez kocsma :)
    És Te is meglepődnél, ha egyszer idetévednél, hogy mennyire nem kocsmai a légkör és mennyire nem "kocsmatöltelékek" a vendégek.
    Persze, addig nem is tudhatod...

    :)

    VálaszTörlés
  3. Pedig én szeretem a jó kiskocsmákat, megvan a hangulatuk... :)Ilyen szó eszembe se jutott, hogy "kocsmatöltelék", inkább csak a menekülés a hétköznapok reménytelensége elől... igaz, legalább emberek közé.

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails