2009. március 30., hétfő

Hétvégék

Mimikri - Óbuda, 2009. március 22.

Egy ideje visszasírom a régi munkahelyemet. (Ezt akár pontosíthatom is: amióta ott kellett hagynom.) Nincs semmi bajom a mostanival, csak kevesebbet keresek, többet dolgozom és a közalkalmazotti státusz a szabad hétvégék és ünnepek rám szakadó szabadidejével is megátkoz.

Ezutóbbi miatt sírom vissza az ügyeleti szolgálati rendszert. A hétköznapok ünnepek voltak, és megfordítva. Szépen összefolytak a napok. Nem attól függött, hogy jól érezzem magam, kikapcsolódjak, vagy bármit, csak mert hétvége van. (Arról nem beszélve, hogy nem determinált az sem, hogy: Na, vajon milyen idő lesz a hétvégén?

Ezt a talajt aztán kihuzigálta a lábam alól a honi távközlési szolgáltatás elnémetesedése. És ott álltam nagy bambán minden hétvégén egy rakás szabadidővel és a körülöttem nyüzsgő családdal.
Szerintem ez lehetett az igazi oka annak, hogy 1999-ben elkezdtem újra intenzíven fotózni. Valamilyen indokkal el kellett húznom hazulról. Erre mondom azt, hogy minden rosszban van valami még rosszabb.

Aztán lett megoldás is, mert egy ideig a fotózás mellett, sőt, olykor helyett is nagyszerű és tartalmas hétvégéket sikerült megélnem, és nem (csak) feltétlen a magam jóvoltából. Ebbe csupán annyi bibi keveredett, hogy ezek a kellemes hétvégék - bár ezt akkor még nem tudtam - elég bizonytalan talajon álltak. Hogy is mondja Karen Blixen? "Isten azzal ver bennünket, hogy teljesíti az álmainkat." Igen...

Szóval megint üresednek a hétvégéim. Zotyó barátom vagy esküvőket fotózik, vagy családapaként aposztrofálódik. Talán akad egy másik "állandó" fotóstárs, de családanya lévén, vele "csak" egy-egy reggeltől-estig kiruccanó lesz. Azonban ez jóval több, mint a semmi.

Valahogy elszoktam a magányos sétáktól, meg egyebektől, és elég nehezemre esik visszatalálnom a helyemre.

Néha felkapom a bugylit, és "Lemegyek, csapok egy kört" - felkiáltással a Polgár felé veszem az irányt. Ha nem is beszélek emberekkel - bár már időnként az is megtörténik -, legalább zömben hasonszőrűek között csúszik le az a pár pohár bor. Sokszor nem is azért megyek, csak a reflex a pavlovi, ha már ott vagyok...

Azért ha szép az idő, kerülök egyet, és nem a legrövidebb utat választom. (Az, hogy hazafelé is, az a tankolás mértékétől függ.) Néha szerencsém is van, belefutok egy-egy gyöngyszembe. Együtt érzően pillantok a szélvédett zugban, magányosan napozó köz(tisztasági)alkalmazottra. Irigykedve a boldog(nak látszó) családokra, és sajgajogva a tavaszban fürdő párokra. (Tavaly még nem sajgajogtam...) Aztán észre sem veszem, és egyszer csak ott vagyok a búfelejtő lejáratánál.

Vasárnap délelőtt a legzsúfoltabb. Biztos délután is az lenne, de Gyöngyike 1-kor szigorúan bezár. És valahogy nagyon kevés párt lehet látni, s persze zömben hímneműeket. Ám általában jó a kedv. Öregek jönnek össze, beszélik az egész hetet. Focit, lovit, politikát, mi mást? Barátok, akik itt találkoznak egy beszélgetésre amíg otthon az ebédet főzik nekik. Olyanok is, akik csak itt tartják a beszélő viszonyt. Nem azért mert nem férne emberileg bele máskor, az idő a kegyetlen korlátszabó.

Ritkán látni, főleg vasárnap magányos embert. Jobbára csak az ilyen abnormális jelenséget, mint én. Már kezdik megszokni, hogy szeretek magamba húzódni. Szemlélődő, nem beszélgető típus vagyok. Az öreg, akit tegnap láttam és fotóztam is, nagyon megérintett. Nem nagyon láttam még a magába fordulás ilyen erős jeleit. Biztos komoly oka volt rá, jobb nem tudni, ha nem lehet levenni egy részét a válláról. Ahogy leült a padra és magába mélyedt a mennyezet felé révült szemekkel csendesebb lett a helyiség is. Lehet, hogy csak én érzékeltem nagyobb csendet, talán épp a lelkem felől, de nagyon mélynek éreztem, mert mintha kihallottam volna a szíve fel-feltörő zokogását. Lehet, hogy a templomból hazamenet tért be, hová siessen az üres lakásba. Lehet, hogy ezt nevezte ki magának templommá.

Felfelé néző szeméből ima szállt az ég felé, a mennyezeten át.

Ima, ima után - Óbuda, 2009. március 29.

7 megjegyzés:

  1. Ilyen szerencsés körei sincsenek mindenkinek, csak annak aki észre is veszi, hogy mellé szegődött a szerencse.
    A kapcsolódó kép nagyon szép, hibátlan, még nekem is... és nem véletlen, hogy ismét FF.

    VálaszTörlés
  2. "És ott álltam nagy bambán minden hétvégén egy rakás szabadidővel és a körülöttem nyüzsgő családdal.
    Szerintem ez lehetett az igazi oka annak, hogy 1999-ben elkezdtem újra intenzíven fotózni. Valamilyen indokkal el kellett húznom hazulról. Erre mondom azt, hogy minden rosszban van valami még rosszabb."

    ertekelem rettento oszintesegedet, de ez a mondat fajt. talan azert, mert evekbe tellett, hogy visszatalaljak oda, ahol igazan eselyem lehet a boldogsagra, a csaladomhoz. vagy csak felreertettelek?

    VálaszTörlés
  3. ...és, ha a boldogságot minden ember elsősorban magában keresné hova vezetne mindAZ?...lehet családdal is "szabadon" élni? NE visszafelé haladjunk valaHOVA?, hanem előre valaMERRE. Esély a boldogságra minden másodpercben van. Ejnyeno Peti minek adtam Neked Coleho könyvet? Persze egy barátom mondta: óvatosan a könyvekkel: nem biztos, hogy az az ember akinek adod pont azt a könyvet igényli amit te. Sok család életében részt veszek és egyre inkább úgy gondolom sokan vannak akik körbe rakjak magukat "családdal" mert még az is jobb, mint a magány. Pedig a magány sokszor tanít(ana) magadra...ezt most lehet nem ide kellett volna?4 :))

    VálaszTörlés
  4. Nem véletlenül mondják, hogy a fotó magányos műfaj,de azt gondolom minden alkotó munkához szükség van a magányra és a szabadságra.És igen a család mellett sokszor nem lehet alkotni, mert azok a tennivalók amik azzal együtt járnak, felapróznak, szétdarabolnak, s nem tud az ember semmiben sem igazán elmélyülni.Kompromisszumokat kell kötni mindkét félnek,s ez sokszor csak harc árán megy.De ha az ember igazán fontosnak érzi, kiharcolja magának, persze cserébe nyilván olyan áldozatokat vállal, amikre különben nem lenne szükség... csak így tud működni a kettő együtt annak, aki mindkettőt szeretné.
    No és nem ez az egyszerűbb út ez tény,de sok más szól mellette is... :)

    VálaszTörlés
  5. Fagyongynek adok igazat, mar amennyiben szepet irtal... :) De nem szabad menekulore fogni. A csalad mit sem er, ha nincs hova visszahuzodni toltekezni. Maganybol maganyba? Az milyen toltekezes?
    Maganyos emberkent szeretetre vagyunk szeretett emberkent maganyra. Ilyen a lelek.
    Ahhoz, hogy elore haladjunk valamerre, tanulni kell a multbeli cselekedeteinkbol. Ha mindig csak elore tekintunk, akkor nem lephetunk a bolcsek utjara. A bolcsek nem valaHOVA tekintenek, hanem feldolgozzak a multat es annak tudataban mernek tovabblepni. Coelhot meg nem talalom...pedig keresem. :)

    VálaszTörlés
  6. A magányak ezer és ezer arca van. A társas magány talán a legkiemelkedőbb. A lélek szerintem ettől sokkal bonyolultabb és szorosan fogja kezét az egó...az bezzeg nem hagyja magára nem hagyja a lélek szabadságát, az egó csak társakkal tud élni. Számára fontos a szeretet másoktól, számára szükséges a dicséret másoktól...MI az oka, hogy a legtöbb ember mástól várja a szeretet? MI az oka, hogy a múltból akarunk mindig tanulni? MI az oka, hogy azt hisszük minden ember olyan, mint mi? Mi az oka, hogy csak a velük ugyanazt a dudát fújó embereket "fogadjuk be"? A továbblépés nem "merés", hanem önbizalom vagy inkább a magunkban való hit kérdése. Lassan egy éve nálad a két könyv...lehet még nem jött el az ideje. :) Máshogy látjuk a világot. De ez pont ettől szép. Senkinek nincs igaza és mindenkinek igaza van. :) Sok család történetét hallgattam és hallgatom végig. És minden család másképp, de egyforma. Például, ha a család szóba egy "r" betűt rejtesz már csalárd lesz belőle és, ha leveszel két betűt már a "csal" szóval állsz szemben...

    VálaszTörlés
  7. Kedveseim,úgy érzem, hogy János írása az általa elindított megjegyzésekkel lett teljes.
    Csak olvasom és mérhetetlenül megváltozott bennem valami. Meghatódtam, hogy találtam olyan embereket, akik hozzám hasonlóan éreznek, vívódnak, örülnek és kiírják magukból gondolataikat.Szerencsés vagyok, hogy olvashatlak benneteket.Zita

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails