2009. április 8., szerda

Fonódások

 Fényszentély - Ferencváros, 2009. április 4-5. (Montázs)
1991 őszén Kovács Attilával pár napot Kardoskút környékén lébecoltunk. Daruhúzásban utaztunk. Attilának jó nagy kombija volt, a négyütemű Varga hátsó üléseit ha lecsukta az ember, ideális hálóhellyé alakult át a kocsibelső.

Felpakoltuk magunkat enni-innivalóval. 2-3 napig ki se jöttünk a pusztából. A bóklászást még sötétben kezdtük egy egész napra szóló, alaposan feltúrbózott parasztrántottával, este meg valami egyéb pusztai kiadósabbal dicsértük a napot. Nem kevés serrel öblögetve a csípős táplálékokat, meg Attila "Papákájának" hurutölő törkölijét.

Az egyik éjszaka talán kettővel több lett a sör, mert jóval az egyébként is korai ébredés előtt kikényszerített a szükség a meleg vacokból. Gyönyörű éjszaka volt. Hold sehol, de a milliárdnyi csillag derengő sziporkázásba vonta a síkságot. Ahogy csend lett közvetlen előttem, meghallottam a pusztát. Ki tudja miktől, mikből, de a különféle, egyenként biztos kevésbé figyelemfelkeltő hangok összessége olyan fenséges harmóniát eredményezett, hogy ha felülről jön, azt hittem volna a szférák zenéjét hallom. Nem! A puszta zengte szomorkásan megindító őszi-éji dalát.

És végre megéreztem, Bartók mit komponált bele a Concerto csodálatos 3. tételének elejére!!!

Mindezt azért írom le, mert még mindig zsibong bennem az Ébredés megírása okán bennem felgyülelmlett érzéshalmaz, amit egy különösen varázslatos hétvége is átlengett, amiből lett egy kép is (lásd fent!) És innen a bejegyzés címe is. A különféle művészetek, gondolatok és érzések átjárhatósága, összefonódása.

Csak Bartóknál maradva egyelőre. Ismertem a Concertót már előbb. Egyszer Solti György el is magyarázta egy TV műsorban, hogy (többek között) a 3. tétel eleje miről szól, de nem voltam még éjjel a pusztában, távol minden lakóhelytól, a természet hangjainak kellős közepén. Próbáltam magam elé képzelni én a zene közben a képet, mert innentől adott volt, és így nem a sajátom úszott be, de nem volt még személyes átélésem sem. A zenei élmény ekkortól vált teljessé, amikor először része lehettem a megélt csodának, de a helyszínen is azzá vált, mert beúszott a csodálatos szimfónikus zene is lelki füleimbe. A kettő együtt vált teljessé, és most már el is választhatatlanokká, bármelyik részét éltem is meg a valóságban.


Olyan sok minden van így. Nem csak a zene és a természet, hanem az irodalom és a képzőművészet, a történelem és a zene, had ne soroljam fel az összes variációs lehetőséget. Csak néhány példát. Egy hegymászó könyvet még az is mélyebben át tud élni, aki csak az aljáról pillantott fel az Eigerre. Ha valaki megélte már a természetben az új nap ébredését, sokkal érzékletesebben tud belefeledkezni Mahler I. szimfóniájának a kezdésébe. A Biblia ismerete hiányában a világ művészeti értékeinek nagy részét nem lehet megérteni, stb. És ha valaki már megtalálta a szerelmen túlmutató, őszinte szeretetet, könnyebben azonosul Coelho A Piedra folyó partján ültem és sírtam könyvének hőseivel.

És akkor még ott vannak a saját megrázó érzelmi élményeink is, amik együtt, a pillanat és az ismereteink hármas összetevőjéből fakadóan olykor-olykor alkotásra ragadnak el bennünket.

Egy bizonyos ideje tudatosan fordultam az ezotéria felé. A spirituális dolgok iránti érdeklődés, érzékenység mindig bennem lappangott, csak nem tudtam róla. Az utóbbi időszakban azonban sok ilyen könyvet vettem a kezembe. A végső lökést Szepes Mária írásai adták meg ahhoz, hogy végre szavakba tudjam önteni azokat az átéléseimet, amiket a Yes zenéjének hallgatása közben eddig csak sejtettem. Már egy hete ízlelgetem a mondatokat, és a hétvége csodálatos élményekkel gazdagított, miközben ez a zene állandóan ott motoszkált a fejemben. Az élmények helyszíne fotózásra is inspirált, és még másnap is bennem zsibongott minden, amiből készült az előző napiakhoz kiteljesítő montázsalap.

Néha olyan kevés kell egy jó dolog megszületéséhez...

3 megjegyzés:

  1. A sok rébusszal, kíváncsivá tettél... ;)

    VálaszTörlés
  2. Tudod mire asszociáltam a képről? Harmadik típusú találkozások Spielbergtől. Gondolom a színvilág. :)

    VálaszTörlés
  3. A sok rébusszal nálam is elérted a kiváncsiság egyik fokát...úgy nézem a legfelsőt. :)

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails