2010. január 26., kedd

8 perc

Mostanában sokat néztem a NG-n a Rejtelmes világegyetem c. sorozatot. Nem is tudom, hiszen elég régóta az ismeretében vagyok annak, hogy a Nap fénye 8 perc alatt éri el a Földet, de valamiért csak most kezdtem el rajta eltűnődni. És pedig annak a kapcsán, hogy az olyan fotó, amin a Nap látható, már nem a pillanatot, hanem a múltat rögzítette. Abban a valóságos, jelenbéli pillanatban, amikor a Napra irányított fényképezőgép zárszerkezetének a működését halljuk, a (bármilyen) fényérzékeny anyagra egy 8 perccel azelőtti állapotot rögzítettünk. A természet megint, mint illuzionista játszadozhat velünk, vagy a képzeletünkkel...
Horizont - Baracs, 1987. (Egy pillanat az 55-ből)
Hiszen, gondoljunk csak bele, az időt a Naphoz mérjük, de így minden időpont 8 perces csúszásban van valamerre, ami rajtunk múlik, illetve a nézőpontunkon. A déli harangszónak 12 óra 8 perckor, vagy 11 óra 52-kor kéne most akkor megszólalni? Vagy a delet igazítjuk a múlt illuzionált jelenlegi állapotához? Vagy nem veszünk tudomást a bennünket körülvevő történésekről, és csak retinánkon megjelenő képet fogadjuk el valós pillanatnak. Önbecsapás ez, vagy sem? Nehéz eldönteni, de megpróbálom más módon szemléltetni a "problémát".

Ma igazán nem akadály a legrílebbtájmú kapcsolattartás, feltéve, ha nem hagyjuk otthon a mobiljainkat, mint pl. ma a Lányom, vagy nem kapcsolja ki a szeretőd, mert a háta közepére sem kíván. De a chat, skype, stb. elég valós idejű kontaktust jelent, aminél csak a személyes valósabb. Tehát, lehetőség van a gondolatok vagy az érzelmek szinte azonnali kicserélésére, éreztetésére. Ám képzeljük el azokat a hősi időket, amikor ezekre csak a posta állt a rendelkezésünkre. Korszaktól függően milyen késéssel élhette át a szerelmes a hozzá írott forró vallomásokat? Lehet, hogy akkorra, amire a másik már rég más fülébe lehelte vágyait. Ez volt az igazi átverés, Houdini sehol sincs hozzá, gondolhatnánk. Van ennek azonban másik oldala is. A kitolódó idő a reményeink idejét hosszabbítja meg. Amíg a XVIII. században postahajó vitte át az Atlanti-óceánon az Amerikában ügyködő bárki számára, hogy angliai érdekeltségei összeomlottak, volt minimum egy-két hét plusz idejű hite a vagyonával kapcsolatban. A levél útján kirúgott kedves szerelmének a meghosszabbodása is a levél kézbesítési idejétől függött. Ma ez azonnal lehetséges, ez a felgyorsult kommunikáció legnagyszerűbb vívmánya.

Azt azonban ritkán tudjuk meg, hogy a kimondott gondolat, vagy érzés, mikor fogalmazódott meg, vagy ébredt fel ott belül... az agyban, vagy a szívben. Ez az, amire csak a személyes kapcsolattartás képes. Olyan ez, mint a táj képe egy fotón. 2 dimenzión a 3, és hiányzik a szél az arcunkról, a virág illata az orrunkból, a fák susogása, a madarak dala és még egy csomó minden, ami odatartozik. A szavak őszinteségét az arckifejezés, a testtartás, a kéz rezgései, a hang lejtése, színének változásai teremthetik meg, vagy leplezhetik le. Ezt csak személyesen kaphatod meg. Ezt semmilyen mai csodatalálmány nem tudja helyettesíteni. Hiszen nem a másik hangját hallod, hanem a telefonodét, ami az övére hasonlít. És nem a képét látod a monitorodon, hanem a fénykibocsátó pontok olyan rendszerű fényváltozásainak összességét, ami valami rá hasonlító, mozgó ábrává áll össze. Elfogadhatod ugyan valós jelennek, de pont a hiányzó összetevők miatt csak illúzió. Mert a szemtől szemben elhangzó szavak, még ha előbb is fogalmazódtak meg a kimondó belső világában, akkor, ott valósak, mert csak a kimondott gondolatnak és a bevallott érzelemnek van igazi értéke.

Szóval, 8 perc...
Belegondolok, valamikor, talán 2578129403 január 26-án felröppen a hír az akkori emberiség (optimistább vagyok, mint kellene) körében, hogy 2 év múlva, május 11-én, 11.52-kor örökre kihúny a Nap. Most az dél, vagy nem dél?
Nem mindegy? A Föld és vele együtt mi is 8 perccel tovább élhetünk...
És 8 perc, rengeteg idő!

6 megjegyzés:

  1. Ehhez a bejegyzehez hogy hogy nem szuletett meg hozzaszolas. Jo iras, szep foto.
    Ez a kedvenc reszem:
    "A déli harangszónak 12 óra 8 perckor, vagy 11 óra 52-kor kéne most akkor megszólalni? Vagy a delet igazítjuk a múlt illuzionált jelenlegi állapotához?"

    Az ido relativ, minden csak viszonyitas kerdese.

    VálaszTörlés
  2. Talán túl hosszú volt :) A Tiédet viszont nagyon köszönöm, ha kicsit meg is késve :) (A címkéket rendezgetem, így találtam meg a bejegyzésedet...

    VálaszTörlés
  3. Dear Tusen! It's the Sun, but thank you for your visit :)

    VálaszTörlés
  4. Kedves János! Ezt a mondatodat örökre eltettem magamnak:"A kitolódó idő a reményeink idejét hosszabbítja meg."
    Bár még az elején vagyok írásaid ízlelgetésének/s bizonyosan még sok kedvemre való lesz/, de eddig ezeket a gondolatokat találtam a legütősebbnek.Szeretem, ahogy harmóniába vonod a tényszerűséget és az érzelmi rezgéseket,mindezt megkoronázva a fotóiddal.
    Köszönöm az élményeket,a magvas gondolatokat,köszönöm,hogy ismerhetlek valós idejű kontaktus révén.Zita

    VálaszTörlés
  5. Kedves Zita! Kívánom, hogy találj még kedvedre való bejegyzéseket és képeket! Örülök, hogy megvendégelhetlek...

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails