2010. augusztus 26., csütörtök

Mennyi az előre és meddig a vissza?

Mostanában foglalkoztatott is a dolog, meg néhány barátommal polemizáltunk is a napokban a lomográfia térnyeréséről. Fregoli barátomnak már régebben mondtam a likképek kapcsán, hogy annak is akkor látom értelmét, ha olyan témára van emelve, ami még többet fog mondani azáltal , hogy a camera obscura sajátságos technikai adottságai változatják meg a látványt. Itt nem elsősorban a rosszabb vonalélességre és részlet visszaadó képességre gondolok, hanem – még totál napfényben is – a hosszú expozíciós időből keletkező festői hatásokra. Ugyanakkor Kömöz Gerely blogján elég rendesen lehet találkozni ilyen képekkel, azzal a különbséggel, hogy neutrál szűrőzött digitális készséggel készülnek a képek, és az elmosások  mellett azért van élesség és részlet is a képen.
No most, a lomográfiában is ott látom a lényeget, hogy lehetőleg arra alkalmas eszközzel már a helyszínen készítsünk, lehetőleg elkefélt képet. A negatív kezelésére se fordítsunk gondot, sőt, ha elég elvetemültek vagyunk, akár smirglizzük is meg. Még tovább megyek. Valami gagyi, alacsony denzitású lapszkennerrel digitalizáljuk a filmeket.

Csak legyen is hozzá megfelelő téma!!!

Még emlékszem azokra a pályázási időszakokra, amikor még a filmekről sokszorosított papírképeket kértek be a tisztelt bírákok, és bizony undorral dobták félre a szürke, kiégett-besült, RETUSÁLATLAN kópiákat.
Ma meg a divat errefelé tereli az esztétikai igényt. No hát akkor mondom, én is beállok a sorba, felkutakodtam néhány lehetőséget. Azt hamar láttam, hogy a kész alapelemek ismételgetett használata még akkor is egysíkúvá teszi a low quality-t (ezt most találtam ki a low/high key mintájára), ha amellett azért indokolt a megjelenő tartalom.

Hát szóval! Készítettem egy képet, amit már a fényképezésekor annak szántam, hogy elrontsam. A téma adta magát. Kicsit erőszakot veszegettem magamon, mert valahogy nem áll rá a kezem a döntött horizont tudatos használatára. Szándékosan műfényre állítottam a színhőmérsékletet, levettem az élesítést, csökkentettem a szaturációt. Elég hányadékul nézett ki már a löcödön és ezért nagyon elégedett is voltam. A RAW konverterben juszt se csináltam vele semmit, csak kibontottam a megfelelő méretre. Aztán felforgattam a lomokat, és találtam egy régi képkeretből kiszedett üveget, ami elég koszos volt ugyan, csak nem elég karcos. Elő az üvegvágót, tudok én karistozni! Aztán tököltem egy csomót a szkennelési eljárással, majd a Shopban a sok trágya összelapátolásával, hogy ez jöjjön ki belőle:

Környezet 2 - Óbuda, 2010 augusztus

Miközben keresgéltem az alkalmas rétegstílusokat, átlátszóságokat, maszkokat buheráltam, azon is töprengtem, hogy elment az eszem. Régen azért izzadtam vért, hogy hibátlan képet adjak ki a kezem közül, ma meg órákat vakarózok egy kép elrontásán. Még akkor is, ha minden szerénytelenség nélkül a képet alkalmasnak találtam az elbarmolásra.
Elég rendesen hasadozott a tudatom. Lehet, hogy nem vagyok elég skizofrén a dolgok helyes meglátására?
Elgondoltam: felvesznek a legmodernebb 24/192-es technikával egy remek zenét, aztán az utómunkáknál az 5.1-es hangsávba bekeverik a lemezjátszó sercegését és a csöves erősítő alapzaját, és ha elég elvetemültek még az alacsony sebességű szalagzajt is. Mi a f…szért nem veszik egyből MP3-ba, alacsony bitrátával?
Megmondom: a jóból lehet csinálni rosszat, fordítva azonban nem működik…

A fenti képben összességében van legalább 3-4 óra munka. Ebben az alsóban (ugyanabból a RAW-ból) 2 perc. A konverterből egyből idejött. Ezzel azonban a konzervativizmust képviselem(?), holott szerintem ugyanannyit mond a siralmas környezetről, mint a “felerősített” változat.

Környezet 1 - Óbuda, 2010. augusztus

A napsütés meg legalább akkora kontraszt, mint a lepukkantó átalakítás.

Érdekes átalakuláson megy át nemcsak a fotográfia, hanem a fotók értékítélete is. Viszont semelyik művészeti ágban sem lehet  ekkora visszafelé fordulással találkozni. Számomra ellentmondásos is. Visszafordulok azért, hogy előbbre juthassak.
Minden tiszteletem azon keveseké, akik ezt a műfajt tényleg autentikusan művelik. Nem az én utam, csak időnkénti kitérőm…

6 megjegyzés:

  1. Ilyennek is lennie kell. Ma pl. ránéztem egy fotósoldal csúcsképeire, és technikailag azt kell mondjam kifogástalanok. Hellyel közzel esztétikailag is. Akkor meg mi marad nekem:-)
    A Holgát porolom, jelentem!

    VálaszTörlés
  2. Egyetértek Attilával! Tudom a gyerekeimről / vagy akár magamról /, hogy azzal eleve nem versenyeznek, amit más "tökéletesen" csinál. Új utakat, új kifejezési formákat kell keresni. Lásd avantgard művészet, ami látszólag tökéletlenebb, mégis hozhat új jelentéstartalmakat!

    VálaszTörlés
  3. Nem mondom, hogy nem kell lennie, csak nem mindegy hogyan... Libuc, szerintem a tökéletessel érdemes versenyezni, ennek ellenére megértem a hozzá állást is.
    Köszönöm a véleményeteket, Attilának a porolást is :)

    VálaszTörlés
  4. Ez tényleg egy érdekes dolog... (Jobban beleszólni azért nem akarok itt a nagyok dolgába... ) :S
    Mindenesetre én roppant jól szórakoztam azon, ahogy elkészült az a fotó! :D

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm Ildinyó, és örülök. A hozzászólásnak is, meg a szórakozásnak :)

    VálaszTörlés
  6. Új utak? Kísérlet? Nem tudom... Nekem valamiért nem jönnek be ezek a mesterségesen, "megerőszakolva" elrontott képek. Persze ez ízlés dolga...

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails