2011. július 1., péntek

Korniss Péter

“Az nagyon jó, amikor úgy tudsz valakire felnézni, hogy közben nem kell a fejedet felfelé fordítani.
Az ilyenek általában "nagylátószögű" emberek.”

Korniss Péter - Mai Manó Ház, 2011. június 30.

Egy korai bejegyzésem kezdő gondolatai most is érvényesek… Milyen érdekes. A fenti sorokat Eifert János kapcsán írtam, de kezdhettem volna Baricz Katihoz írt bejegyzésemet is ekképp…. Amikor komolyan kezdtem venni a fotózást – kényszerűségből feladva egy gyermekkori álmot – a nagy öregek mellett három fiatalabb (bár nálam azért idősebb) fotográfus volt rám igazán nagy hatással. A fent említettek mellett még Korniss Péter.

Eifert követhető volt a számomra, Kati szerethető, Korniss Péter pedig valamiféle misztikum, a személyisége miatt. Töretlen alkotópályáik a mai napig példa a számomra. Jánossal viszonylag korán közvetlen munka kapcsolatba kerültem, jóval azelőtt, hogy én is bekerültem azokba a körökbe, ahol mind a hármukkal immár közös tagsági viszonyban vagyok. Katihoz Gyöngyin keresztül kerültem közel, amiért őszintén hálás vagyok a sorsnak. Kornisst sok megnyitón, vagy egyéb más rendezvényen láttam, a közelében voltam. Az a tisztelet, ami a mai napig eltölt Vele szemben, valahogy meggátolta azt, hogy én kezdeményezzek  valami ismerkedés félét. Egy-két év után azonban, s ez főleg a MAOE tagságnak köszönhető, már fogadta a köszönésemet. Ezt ne tessék valamiféle beképzeltségnek felfogni. Kevés nála szerényebb művésszel lehet találkozni. Egyszerűen valahová el kellett tennie engem, és nagyon is érthető, hogy ez nem lehetett egyszerű.

Tükör - Mai Manó Ház, 2011. június 30.

Tegnap, a Mai Manó Házban először hallottam kiállítást megnyitni. Újfent eltöltött a misztikum érzése. Ez az ember, aki a magyar fotográfia legnagyobbjai közé fényképezte be magát, a hétköznapi ember egyszerűségével állt előttünk és beszélt a frissen diplomázott filmesek fotóiról. Majd később a Budapest Plusz megnyitón, az ösztöndíj művészeti vezetőjeként is igyekezett a háttérben meghúzódni.

Többször is közelbe kerültünk az est folyamán, sokszor nézett bele az optikába, mikor felé fordítottam a gépet, úgy éreztem, belém akar látni. Nem visszautasítás volt a szemében, hanem talán érdeklődés? Nem tudtam eldönteni, elbizonytalanodtam. Ha nincs Gyöngyi, Rózsa Zsuzsi és Dozi-Vektor társasága, nagyon kényelmetlenül éreztem volna magam. A fogadás közben egyszer csak odavetődött a mi társaságunkhoz, felém fordult, köszönt és a kezét nyújtotta. Számomra az a pillanat felért egy elnyert fotográfiai ösztöndíjjal…

Mai Manó ablaka előtt - 2011. június 30.

4 megjegyzés:

  1. Te, boldog, nagy Gyermek! A kezdő idézet nagyon remek!

    VálaszTörlés
  2. Nincs is mit titkolnom rajta :) Köszönöm! Mind a kettőt...

    VálaszTörlés
  3. Igen, szerintem mindannyiunk számára vannak ilyen nagyhatású személyek, és nagyon jól megfogalmaztad, hogyan érzünk is hasonló helyzetekben. Az én képzeletbeli dobogóm legelején talán más fotósok állnak (nem azért mert jobbak, hanem mert más jellegű képek iránt érdeklődöm), de Korniss fotói így is nagy hatással voltak rám a vendégmunkás sorozat számos képe pedig egy életre belém ivódott..

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm Zsolt! Kellenek azok a lökések, amik elindítanak valahová. Nem számít kitől, a lendület a lényeg, amit nyerünk Tőlük...

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails