2010. február 5., péntek

Baricz Kati vendégkönyvébe

A helyszínen szerettem volna, hiszen Kati meg is kérte erre a megjelenteket. Szereti a kézírást. Én is... Csak a sajátomat nem :) Oda is mentem a kinyitott könyvhöz, amikor a tömeg kitülekedett Vancsó Zoli (szintén remek, megtekintésre melegen ajánlott) kiállításának megnyitójára, vagy Kati fogadására. De még senki nem írt bele, és valahogy nem éreztem magam abban a pillanatban autentikus látogatónak, hogy én legyek az első bejegyző. Aztán eloldalogtam a mai Manóból. Túl sokan kezdtek lenni a Vancsó megnyitón. Kati fogadására is felmentek már legalább kétszázan. El kezdtem nem találni a helyem. Elfelé benéztem a parányi kiállítótérbe. Újra tömeg lett. Hazahoztam magammal a gondolataimat:

Kedves Kati!
Végigtekintek a gyerekarcokon és mégis a Te önportrédon akad meg leginkább a szemem. Nem azért mert nem jók a gyerekek arcai, hanem azért mert nagyon is azok. És ha rámeredek a Tiédre, rájövök, hogy azért, mert Te álltál velük szemben. Kinyílásodra nem lehet másként reagálni csak a kinyílással. És ha nem látom a Tiedén kívül kiállított 21 arcot, abban az egyben megtalálható mind. És ha jobban elmélyedek benne, rájövök, hogy minden eddigi általad fotózott arc ott van a Tiédben. Mindegy, hogy Ők adták a magukét Neked, vagy fordítva. Mert a Te lelked meg ott van az összes emberalakod arcán. Tökéletes szimbiózisban élsz fényképezett világoddal. És itt, a kiállított 21 gyerekarc között könnyű rájönnöm, hogy miért: Mert úgy tudtad magadban megőrizni az örök gyermeket, hogy amellett ideje korán eltaláltál a bölcsesség harmonikus világába. Ez a mi legnagyobb ajándékunk Tőled. Mindannyiunk nevében köszönöm!
A legőszintébb nagyrabecsüléssel, János
(A kép a művésznő születésnapi kiállításán készült, 2008. november 21-én, Pesthidegkúton.)

2 megjegyzés:

  1. Akkor én most bátor leszek, s elsőként írok ide ehhez a bejegyzéshez...
    Én se írtam még a vendégkönyvbe, túl sok minden történés volt ott tegnap ahhoz, hogy az ember össze tudja rendezni értelmesen a gondolatait.Igaz, én már egy előző alkalomról ismertem az anyagot, s ott leírtam az első érzéseimet ezzel kapcsolatosan, így még nehezebb lesz.
    Viszont nagyon örülök, hogy akkor nem írtál, hanem kivártad, míg otthon a csendben rendeződnek, megfogalmazódnak soraid.
    Mert nagyon magaménak érzem őket, s nagyon igaznak, s nagyon köszönöm, hogy leírtad!
    Elég jól ismerem Katit ahhoz, hogy tudjam, nagyon jól ráéreztél a lényegre, s ha egy harmadik személynek kéne ajánlani a kiállítást, ennél szebb sorokkal nem is lehetne.Talán így még azok is megértenék akik amúgy előszörre, míg nem érintik a tekintetek, kicsit tanácstalanul nézelődnek... mert ehhez nyugalom és idő kell...
    Engedelmeddel majd beolvasom Katinak őket.
    Köszönöm mégegyszer és még sok ilyen mély bejegyzést várok Tőled !

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm Gyöngyi!
    Soraidat és a beolvasást is...

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails