Egyedül költöttem el vasárnapi ebédfélémet. Megkívántam rá a hűtőben dekkoló muskotályból. Az első tavaszias nap bolond erővel dőlt be konyhaablakon. Ahogy a hűtőre raktam az üres poharat a fény varázsos táncba kezdett az üvegen keresztül megtörve. El is ballagtam a gépért. Aztán megtelt a pohár, és a fény is mintha megnyugodni látszott volna, hogy színt festhetett a borral egyesülve. Ha már ott volt a gép, ez is megért egy képet. A két állapot közötti különbség most meg néhány kérdést.
Lehet-e közös vonást találni a tiszta fény hatására egy üvegpohár és az ember lénye között? Hasonlíthatom-e a testemet hozzá? Ami ha üres, lélektelen. Mivel kell megtelnie a testben lakozó léleknek, hogy a Teremtő Fényt kisimulva törje meg? A sok minden benne rejlő lehetőségből a minél építőbbet, lelkünk üdvét adhassa. Hiszen nem mindegy, mi van belül, és milyen fény éri. Üres vagyok-e, ha csak gondolatok töltenek s érzések nem? Vagy elég-e az érzések halmaza gondolatok nélkül? Hol a kettő között az egyensúly? Mi teremti meg? A külső Fény juttat el minket a belsőhöz, vagy fordítva? Minek kell belül lennie, hogy a Fény a legkevésbé törjön meg? Hogy a megvilágító szándék töretlenül érvényre juthasson.
Nem tudom... Csak azt, ha üresnek érzem magam belül, akármilyen fény ér, kuszának látom a világot. Egy jó van benne: mindig tovább lépésre ösztönöz. És ez nem azonos azzal, hogy teletöltök egy szép üvegpoharat valami jó itallal, és a fénybe állítom...
Ez szép gondolatmenet volt! És mi lett a muskotály sorsa?
VálaszTörlésAz élet örök körforgásába került. Megtelünk, kiürülünk, hogy újra megtelhessünk :)
VálaszTörlésSzeretjük a boros képeket:-)
VálaszTörlésNem vagyok borivó, sőt, kerülöm. de most elgondolkodom, hogy lassan meg kellene kóstolni egy palack Somlai nedűt.
VálaszTörlésKöszönöm a lelki ihletet.
Köszönöm Jocó! A FB-ról jöttem át. Már nem is emlékeztem erre a bejegyzésemre, jókor jött a felidézése. Hálás vagyok Neked érte...
VálaszTörlés