Bejegyzések
A Duna az életem része. Kicsi gyerekkorom óta egy csomó élmény köt hozzá. Szüleim vállalati, hétvégi üdülőjében eltöltött napok a Nép-szigeten. Suhancként a lelógások a partra cigizni. Később az evezős idők, majd a nagy séták Maxi kutyámmal. Természetfotósként is sokat kaptam tőle, főleg tájban. Ma szinte a közvetlen közelében élem mindennapjaimat. Mindig más arcát mutatta, amióta ismerem, és mutatja ma is. Soha nem tudom megunni. Ha igazi magányra várok, valahol a közelben, a partján keresek menedéket. Ha csak úgy lemegyek fotózni, előbb-utóbb mellette kötök ki. Ha valahol az országban másutt kerülök a közelébe, mindig felkeresem ottani helyeit.
Amikor meghirdette a MAOE a Duna-kiállítást, nagy örömmel kutakodtam az archívumban. 150-nél több képet szedtem össze első nekifutásra. Végül 53-mal neveztem a válogatásra, amiből 3 került kiállításra a Duna Galériában, tavaly ősszel. Azóta készülök a beadott válogatást közszemlére tenni…
-
Csodás képek! És gyönyörűek, színesek!! Imádom a szín-játékot! ;)
VálaszTörlésNagyon jo osszeallitas. Gratula. Az elso 2 ff halszos es az Arpad hidas a kedvenceim
VálaszTörlésEgy kerdes: a 35-os foton azok a szinek hogy szulettek? arra vorosre gondolok a fak torzsen. az termeszetes?
VálaszTörlésEgy kerdes: a 35-os foton azok a szinek hogy szulettek? arra vorosre gondolok a fak torzsen. az termeszetes?
VálaszTörlésSzívemnek rendkívül kedves téma, hasonlóan érzek érzek a Dunával kapcsolatban én is. Naygszerű a sorozat, jobbnál jobb képek, s volt egy két ismeretlen is :) De jó volt látnit régit-újat egyaránt, s eszembe juttatott sok képet, egyszer ha több időm lesz, biztos készítek én is egy összeállítást, úgyis érdekes, a "ki hogy látja ugyanazt a témát". Szép képek nagyon.
VálaszTörlésVégignéztem a Duna arcait.
VálaszTörlésKét fotóra tértem vissza többször is: a 9.-re mert nagyon tetszett a kép kompozíciós egyensúlya, és a 38.-ra mert az a kép él.
Üdv
A Dunáról mindig a gyerekkorom jut eszembe, hisz a partján nőttem fel.A víz illata mikor keveredik a friss csónaklakkéval leírhatatlanul mély érzéseket csal elő mindig újra és újra... megunhatatlan, össze nem hasonlítható semmi mással.A csónakházak, s az ott élő emberek, a régi séták, magányos csavargások a parton, hangulatuk élénken él ma is bennem. http://sfaragogyongyi.blogspot.com/search/label/Duna
VálaszTörlésAz a jó, ha sok kép van egy albumban, mindenki megtalálja a magának tetszőt.
VálaszTörlésKeriatti, igen természetes, már amennyire a 20 évvel ezelőtti diáról készült szken az lehet. Egy kis résen vágott be a lemenő nap.
Zsuzsi, érdeklődéssel várom a gyűjteményedet, mindig kíváncsi vagyok mások hogyan látják azt, amit én.
Béla, a 38-ast én is nagyon szeretem, 2006-os kiállításom nyitóképe volt.
Gyöngyi, az Nálad mindig jelent valamit, ha sokat írsz :)
Köszönöm a látogatásokat itt is, és az albumnál is!
Atyaég! Eszméletlen gyönyörű képek (végignéztem az albumot is)! Fantasztikus mind egytől egyig (persze kedvenceim is lettek)!!!!!!! :))))
VálaszTörlésKöszönöm Ildinyó. Ebben biztos voltam :)
VálaszTörlésDe jó ötlet volt ezt így összeszedni egy csokorba! Nagy élmény volt végignézni. A Duna azt hiszem sokunk életében játszik több-kevesebb, de valamilyen szerepet. Lehet beindítottál egy kis mozgalmat, és mindenki kezdi felkutatni a képen rögzített emlékeit. Azt hiszem én is előkerítek majd néhányat. :)
VálaszTörlésKöszi még egyszer János az élményt!
Köszönöm Zsolt! Azt nem bánom, én is szívesen nézegetek több képben feldolgozott témát mástól is. Magamnak is tervezek még, a következő a pacsmagi felsőház kisablaka lesz.
VálaszTörlésNa, lehet jobban jártunk volna mi nézők, ha csak a te képeidet rakják ki a kiállításra. életem egyik legrosszabb kiállítása volt.
VálaszTörlésZotyó, ezt remélem, még a Gyöngyi sem olvassa :)
VálaszTörlésnagyon tetszenek a képek :o) János!
VálaszTörlésgratulalok, Kr.
Köszönöm kristina, mindig öröm, ha benézel hozzám.
VálaszTörléskellemes szemezgetést nyújtottál ezzel a szélesspektrumú csokorral...
VálaszTörlésnékem a keresztezések,és a túra végén című képek a kedvencek!-össze is kapcsoltam őket magamban azáltal,hogy talán mind,-kik szeretjük a Dunát,és még fotózzuk is- valamiképp keresztezzük és együtt túrázzuk rejtett,és kevésbé rejtett zugait,fedezzük fel magunknak,fotóinkkal másoknak azt,amit abban a pillanatban nekik is látniuk kellene...ez nyújt egyfajta finom szálon szőtt keszekusza összetartozást(szerintem:))...
Külön öröm számomra,hogy látom te is találkoztál szerelmemmel Gemenccel...
Valahogy így, jazza. Nem csodálom, hogy szerelmes vagy Gemencbe, én is az voltam, ami nem múlt el, csak nem tudok neki élni. Túl drága lett és macerás, ismeretség nélkül...
VálaszTörlésKöszönöm!
He-he, de olvassa :)) s miután adok a véleményetekre, meg is kíméltem magam a megnézésétől... ;))
VálaszTörlésMind nagyon szépek!
VálaszTörlésDe a legeslegjobban nekem a nagy "S", és az utolsó fény vagy fények? tetszettek.
Minden este az alkonyat után az ablakban állok. A napnak ez a negyed órája az enyém, a nézelődésé. Mert egészen elvarázsol az a mélykék szín, ami a teljes besütétedés előtt van. Mint a nagy "S" képeden.
És a másik... az a vörös a képen, a gyökerek... vibrál a kép, élet van benne.
Gyöngyi, azt hiszem, jól tetted :(
VálaszTörlésDuende, ez a fotós körökben "kék órának" nevezett időszak. Szerintem hajnalban varázslatosabb, a párák miatt.
A gemenci kép nagy kedvencem. A készítés körülményei miatt, meg azért, amiket Te is írtál.
Én pont inkább az alkonyatot szeretem jobban, pont a tisztasága miatt. Meg valamiért a hajnalt nagyon nem szeretem, az alkony az én órám. Egész más a kettő hangulata és hozzám az este illik, akkor vagyok elememben, energiáim csúcsán. Reggel nagyon nehezen indulok be, egy óra is kell, hogy magamhoz térjek.
VálaszTörlésÉs nem is tudtam, hogy külön neve van. Mindeig tanul az ember valami újat!
Ez ismerős dolog nők esetében. Viszont aki nem éli meg a hajnalt, sok mindenről lemarad. Megpillantani a látóhatáron az első fényt, ami beledereng a sötétbe, valami mennyei élmény. Ekkor elkezdődik valami, este meg véget ér.
VálaszTörlésDe nem ez a lényege, hanem a harmat, a lenge párák. Nincs igazad, a napkelte mindig tisztább, mint az este. Éjszaka lenyugszik, megtisztul a levegő. Napközben felkavarodik, összegyűjti a mocskunkat. Azért is menekül a Nap el... :)
Hajnalban kelek. Sokszor olyankor, amikor a Nap még fenn sincs. És: nem szeretem a hajnalokat! Utálom, hogy pontos legyek. :))
VálaszTörlésAz alkonyt szeretem.
Igazam van vagy nincs, tök mindegy. Mert ez szubjektív.
Rendben :) Én csak a tisztaságra gondoltam, mint igaz, nem igaz. Neked az alkony a tisztább, nekem a napkelte :D Annak ellenére, hogy én is este kezdek el élni, hehe
VálaszTörlésEzt is kár tovább ragozni :)