A hermelin délutánja

A blogolás jó dolog, hiszen sok azonos érdeklődésű embert hoz össze. Az életben ismeretlenek új színt hoznak a mindennapjainkba. Egy idő után már keressük is az új bejegyzéseiket, és a véleményeiket a mi posztjaink alatt. A jó barátokkal pedig napi kapcsolódási lehetőséget biztosít, olyat, amilyet nem biztos, hogy akár verbálisan meg lehetne teremteni, elsősorban idő hiányban való akut szenvedésből kifolyólag. A személyes kapcsolatot azonban nem pótolhatja.

 

Timi, miután elhagyhatta a karbantartó intézményt, és prágai bejegyzésem kapcsán a hermelin nevezetű sajt is szóba került, azt vette a fejébe, hogy egy kis szűk baráti körben faljuk fel az általa készített remekműveket. Zsolt nagyvonalúan ajánlotta fel házuk fedett kerti részét erre az alkalomra, így jöhettünk össze Anyák Napján egy igen kellemes találkozó keretén belül.

Ági és Zsolt igazán remek házigazdák. A kiszolgálás nagyszerű volt. A hermelinek mellé finom mangalicakolbászra alapuló hidegtálat szervíroztak, mesés sajtos kiflicskékkel. Némelyik szezámmagban, míg egy másik részük mákban hempergett meg a sütés előtt. A nyers zöldek mellett nagyon ízletes, fokhagymás olívában fulladozó szárított paradicsomok is színesítettek a menüt. A sajt... olyan volt mint Prágában (ha nem jobb, a jó társaság miatt). Ági pikáns almasütije tényleg pikáns lett, hamar ki is múlt. Timi csokis valamilye is ízletes kiegészítés volt. Ital? A teljes lehetséges választék, mindenki megtalálta a megfelelő üdítős üvegét, vagy poharát, meg a mértéket is. Szóval, nagyon kellemes délután lett, ami aztán estébe hajlott. Fotósok lévén keresztbe lődöztük egymást. Ebből láthattok egy válogatást az én repertoáromból.

Ágit, Gyöngyit és Zsoltot ismerem már egy jó ideje, személyesen is. Timi és Endre sem ismeretlenek a számomra. Eddig azonban csak klubelőadásokon futottam velük össze. Ennek az összejövetelnek miattuk örülök a legjobban. Aranyos társasági emberek, sziporkázó humorral, sajátságos élethez való hozzáállással. Olyannal, ami nagyon is közel áll az enyémhez. Új barátságot kötni mindig jelentősebb esemény az ember életében, mint az új szerelem. Még ha az új szerelem felbukkanásakor erről hajlamosak is vagyunk megfeledkezni. Ha azonban fontosak a barátok, azért kigyógyulunk a feledékenységből, remélhetőleg előbb, mint a szerelemből...

Köszönöm Mindannyiatoknak a kellemes órákat (Endrének külön az itt bemutatott, rólam készült fotót). Reménnyel töltenek el visszajelzéseitek, hogy Ti sem egyalkalmas eseményben gondolkodtatok. Aztán, hátha bővülhet is ez a kis kör...