Évszakforduló - ősz búcsúztató

Az első hónak mindig az a varázsa – ha elég korán jön –, hogy a maradék őszi színekkel vegyülő fehér foltok utánozhatatlan hangulatot kölcsönöznek a tájnak. Fecóval kirongyoltunk a Pilisbe az éjszakai hóesés örömére, ám ebből jobbára elázás (kívülről!), autó kiásás és biztonsági emberrel való eszmecsere lett. Mindez azért, mert miután beláttuk, hogy  a Szurdokban nem fogunk fényképezni, Dömörkapura ruccantunk át. Amire ott eléggé összefagytunk, és Szentendre felé vettük a haza irányt, az izbégi lőtérnél ki is sütött a nap. A kerítésen kívülről meg elég lehangoló volt a komplex látvány. Hujjogtunk, hallóztunk, hogy engedélyt kérjünk bentről fotózni, de csak egy lámpa őrködött az üresnek ható terep felett. Bezzeg, amint bementünk – lesz, ami lesz alapon – kisvártatva meg is jelent egy hatósági egyed és szelíden ki is tessékelt minket. Nagyon nem bántuk, addigra megvolt, ami lehetett. Amíg az adatainkat rögzítette a tőlem kapott jegyzetfüzet lapra azon elmélkedtem, hogy mekkorát is változott a világ. 25 évvel ezelőtt ezt nem úsztuk volna meg ennyiből. Igaz, akkor meg sem próbáltam volna a behatolást...
Fecónak a felső képet, a jóindulatú biztonsági szakembernek a helyette őrködő lámpát ajánlom!