2011. január 5., szerda

Szellemek a jégen

Szellemek - Óbuda, 2010. január 4.Ha úgy alakul, az újévben is a Fő téren keresztül vágva igyekszem napnyugtázóra a Polgári Körbe. December elejétől február végéig a városatyák jóvoltából bárki ingyen csuszkorálhat a téren ibrikált jégpályán. (Ezért igazán jár nekik egy köszönet az idén is, nemcsak az óbudaiaktól...)
Sokszor jutnak eszembe ilyenkor kamasz éveim, midőn kicsit elidőzök emitt. Az az időszak, amikor már nem megverni akartuk azokat a lányokat, akik tetszettek nekünk. Kortársaim nagy fellengzősen mesélték városligeti kalandjaikat, hogy a fenébe ne fordult volna meg az én fejemben is, hogy csak jégre kéne tennem magam a tesztoszteron túltengést kezelendeni. Ahhoz persze gyáva voltam, hogy a nagy kerengőn debütáljak, de a közelünkben az egyik nagy belső udvar fel volt locsolva és a többiek szerint remek gyakorló hely az ilyen kezdő botladozók számára. Nosza, legyék úgy, lássuk megélek-e a jég hátán (se)! 
Felkurblizták a lábamra a vasakat, és egy laza, de erőteljes mozdulattal pályára állítottak. Ehhez azt kell tudni, hogy már akkor is 190 körül voltam (nem kilóban, abban a fele majdnem, mint ma). Kívülről a szemtanúk így látták az eseményt. Egy langaléta alak szélmalomra emlékeztető mozgású karokkal hadonászva becsúszott a jég közepére, folyamatosan egymástól távolodó lábakkal, majd a szétrepedést megelőzendő elengedte maga alól a jeget, és égnek dobott lábakkal hangos reccsenéssel landolt a seggén, majd kinyúlt mint vakmacska az autópályán. Én ebből annyit érzékeltem, hogy száguldok valahová, csendben imát rebegtem, hogy ne gázoljam le az egyik szemrevaló leányzót, de közben a lábaim arra mentek, amerre akartak, csak volt egy pont, amikor ez már számomra is kellemetlenné kezdett válni. Engedtem inkább a gravitációnak, amit napokig bánt az ülepem és a hátam csontozata. Élénk röhögésre ébredtem, szerintem, még a Ligetben is fogták a hasukat a népek, én meg igyekeztem betájolni magamat a folyamatosan változó horizont alapján, hogyan keveredhetnék le erről az istenverte módon csúszós talajról, szűnni nem akaró, harsány jókedvvel aláfestve kacifántos kiszólásaimat. Ebben persze épp a korcsolya volt a leggátlóbb körülmény. Valahogy lejutottam canossa-m színpadjáról, és rájöttem, hogy ezt a fajta téli sportot nem nekem találták ki, mint néhány nyárit sem, a rúgható és dobható labdák esetében nem érdemes a gömbérzékemről értekezni. Értekeztek szegény szüleim eleget a környékbeli üvegessel, persze utána meg a lekvár befőző kanál, szintén az ülepemmel. Ezért nem lett belőlem labdazsonglőr sem, fájt tőle a seggem, mint a koritól. Ja, meg arra is, hogy a pattanásaimra más gyógyírt kell találnom.
Szóval tegnap este is elidőzgettem, kicsit irigykedve a humán ergomóm felhozatal szemrevalóbb női kitevőivel csúszkáló (stb.) nemtársaimra, de már nem siránkozom az elillant ifjúságon, jó ez most így, ahogy van, ha futja fényképezőgépre és a 2x3 dacaj veresre a közintézményben, meg időre itt is, ott is elidőzni...

(A kép négy fotó egybeillesztése)

18 megjegyzés:

  1. Ez a kép ránézésre sem több 1/16-odos zársebességnél. Ha kézből exponáltad, kalapemelésem, ha nem akkor is a kompozícióért.:)

    VálaszTörlés
  2. nagyon jó a kép, és a szöveget élvezet volt olvasni, így jó együtt...

    VálaszTörlés
  3. Frei 1/4 és 0,3 mp-es expók, 100 ISO-n, a korlátra támasztott géppel.
    De Kati, trükk, annyiban, hogy több, ugyanott készült kép egyben.
    Köszönöm mindenkinek a látogatást!

    VálaszTörlés
  4. szuper a kép--és jókat vidultam a szöveges kibontakozásban:)...

    VálaszTörlés
  5. Jó lett ez a négyes expó, a szöveget olvasva pedig folyamatosan a hasamat fogtam ( a nevetéstől )

    VálaszTörlés
  6. Jánoskám! Jégre visz téged ez a Polgári Kör, ez az én hazafias olvasatom. A leírás egészében tényleg szívderítő. Utolsó bekezdésedet kölcsön veszem, mert gyorsolvasó felkészültségemet meghaladó szóképre bukkantam benne, és egyszerűbb lesz a saját blogomon nyitogatni :-)))
    Tudom, hogy nem haraxol,
    ha ter yes telek :-))

    VálaszTörlés
  7. Köszi jazza! Üdvözöllek Csaba, köszönöm, és remélem, máskor is jössz! Ter YES zd János! Megtisztelsz, csak áruld majd el, melyik az a szókép :D Köszi :)

    VálaszTörlés
  8. Szerintem a "a humán ergomóm felhozatal szemrevalóbb női kitevőivel csúszkáló..." lehetett a hivatkozott rész. :) Ez tényleg gyönyörű lett. A bejegyzés és a kép nekem nagyon tetszik. Idén ez a legjobb! Eddig... :) Kívánom, hogy ennél csak jobb legyen a többi az idén!

    VálaszTörlés
  9. Épp a napokban meséltem el egyik kedves ismerősömnek egy hasonló kamaszkori történetet. Korcsolyaemlékem mindmáig látható bal kezem középső ujján (rá is pillantok, meg van-e), mert én olyan remekül dobtam a hátast, hogy másvalaki csak a kezemre állva tudott feltápászkodni. Tegnap meg az első síélményemről írtam. :) Kellemes anekdota - köszönöm! :)

    VálaszTörlés
  10. Én megúsztam egy korifóbiával...
    Köszönöm a látogatásodat!

    VálaszTörlés
  11. Nyertél Fecó :) Köszönöm, kettőből az első, már eredmény :)

    VálaszTörlés
  12. Színes és vidám sport, ahogy mondani szokták! A színt a sok kék-zöld folt, a vidámságot meg a többiek röhögése adja. Ennek ellenére én 36 évesen tanultam meg. Nem másért, csak hogy ne lógjak ki olyan nagyon a csíkiak közül, akik már korcsolyásan születnek, szerintem.

    VálaszTörlés
  13. Nagyon tetszik a kép :o) phu, gratulálok!!!

    VálaszTörlés
  14. Naggyon klassz!
    Folyamatosan vigyorogtam ,ahogy olvastalak...:)

    VálaszTörlés
  15. Köszi kristina :)
    Örülök Anita a jókedvednek, meg a véleményednek, ritka madár e tájon, meg kell becsülnöm (vagy úgy fotóznom...) :)

    VálaszTörlés
  16. Hihi, ezen de jót nevettem :D Érzékletes leírás :)

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails