2010. május 6., csütörtök

Szilánkok

1. Pacsmagon vagyunk. Csendes, idényen kívüli lentlét. Mónár Zolival fent ülünk a tölgyfaasztalnál. Hozott pár gyűrűzni való énekest. Nincs más segédje, engem nevez ki. Szívesen segítek, bár úgy gondolom, hogy a tudomány érdekében túl nagy stressznek vannak kitéve a madarak, de ilyenkor nem gondolok rá. Kivesz valami fiatal nádi biz-baszt. Van belőlük elégféle. Nem is nagyon akarom megjegyezni a különbségeket, elég a gyűjtőnév, meg, ha Ő tudja. Megpatkolja, aztán útjára engedi. Az meg lehuppan elénk a fűbe. Szemmel láthatólag gőze sincs, mi van vele. Nógatom szóban, hogy húzzon már el. Zoli nyugtat, majd elmegy, ha akar. Nekem mindegy, gondolom. Folytatjuk a patkolást. Egyszer csak észre vesszük, hogy a lükkent feléled. Nézeget erre-arra, oszt szárnyra kap. Tesz egy félkörívet a "pálya" felé. Mind a ketten, abbahagyva a madárabajgatást, utána nézünk. Zoli látja, hogy baj lesz. Úgy is van, a madár egyenest az üvegezett veranda felé veszi az irányt, teljes grafttal. Koppan is a következő pillanatban a feje az üvegen, és látványos dugóhúzóban landol, látszólag élettelenül.
"Szevasz!" - köszön oda neki szokott, szenvtelen hangján Zoli.
Molnár Zoli barna rétihéját bűvöl – Pacsmag, 2005(Aztán betette egy árnyékos helyre, ahol újra feléledt, és immár a megfelelő irányba vette az útját. Azóta azonban ha hülye helyzetben megszólal valakinek a mobilja, az én reagálásom a "szevasz". Reggelente a metrón is néznek sokan, amikor a végállomáson elbúcsúzik tőlünk a magnó. Neki is küldök egy "szevaszt", elég hallhatóan.)

2. Nagyharsányban vagyunk a fotóstanítvány-barátokkal pünkösdi terepgyakon. Kellemes panzióban lakunk. Kicsit túldíszített nappali tartozik a helyhez, elég felemás ízléssel berendezve. Vacsora után azonban kellemes társalgó hely. Társaságunk néhaszőkenő tagja felfedez egy zongorát. Engedélyt kér, hogy használhassa, és meg is kapja. Füllel hallhatólag nincs meg a kellő zongorázni tudása ahhoz, hogy élvezetes lehessen az, amit művel a billentyűkkel. Ezt hamar észre is veszi. Abba hagyja, majd feltesz egy kérdést, nem egészen jól megfogalmazva:
- Van valaki, aki tud zongorázni?
Az "itt" hiányának magas labdáját villámagyú és humorú társunk csapja le:
- Én elég sokat ismerek, csak egy sincs itt.

3. Ugyanaz a társaság, csak négy évvel korábban, a Kőszegi-hegységben, de ugyanazzal a céllal. Az Írott-kőhöz caplatunk. Elég sok levegőelhasználó emelkedőn keresztül visz az út. Az egyiknek a végén a csapat megpihen. A társaság egy hölgy és úr tagja azonban sehol. Már egy jó ideje várunk rájuk, mindenféle ötletünk van, mivel töltik az időt. Ez azonban kevésbé a fotózás, mint inkább a hedonizmus egyik szakága körül forog. Egyszer csak feltűnnek. A hölgy előbb, jó tíz méterrel mögötte az úr. Mennek már feléjük a freudi kérdések. Leginkább az érdekli a társaságot, mitől van lemaradva az úr. Mielőtt a hölgy válaszolna, előhúzza a vizespalackját, nagyot húz belőle, öblöget egyet, kipök, majd iszik. Villámagyú és humorú társunk nem hagyja ki a lehetőséget:
- Ja, neked könnyebb a dolgod. Csak öblögetned kell.

4. Jó 15 éve. Tanítványommal autózok Újpalotáról Újpestre. Kicsit el vagyok gondolkodva. Az utat nézem. Megakad a szemem az utca névtábláján. Már olyan sokszor meg akartam valakitől kérdezni, most önkéntelenül kiszalad a számon:
- Ki volt az a Czabán Samu?
A mellettem ülő szőke és fiatal és nagyon vonzó hölgy válasza elismerő kacagásra késztet:
- Biztos valami híres csontváz.

5. Ma reggel. Lányom korán kelt. Megy az egyetemre, nyílt nap van. Ül kómásan a konyhaasztalnál, a kávéjába mélyed, meg füstöl is a fene enné meg. Szól a rádió, valami hírműsor, de éppen reklám megy:
- Nincs többé rossz együttlét, oda a száraz érzésnek. Próbáld ki az új ez-az-amaz gezemicét és újra örömödet leled a szeretett férfi karjai között. - Búgja álérzéki hangon egy női hang a füleinkbe az éteren keresztül.
- Neked is jó reggelt! - mondja Panni az álmosság és a bosszúság közötti hangon. Felért egy Mónár-féle "szevasszal".

Holnap lehúzok két barátommal Pacsmagra. Lassan két éve nem jártam arrafelé. Már rám fér. Jó kedvet szeretnék Nektek itthagyni...
Egy pacsmagi nap vége - 2004

Kapcsolódó írás: Hazatérés

11 megjegyzés:

  1. Sikerült...! ;)
    Felüdítő "Pacsmagozást"!

    VálaszTörlés
  2. Kellemes 7végét! :)

    (Egyszer egy galamb járt így szegény a konyhaablakommal. Még vérzett is a kis kobakja szegénynek.)

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm Hölgyek :) Szegény galamb...
    Padparadsa, jó, hogy valamiben fel tudlak világosítani, így "törleszthetek" Neked. A pacsmagolás a népi nyelvjárásban a vidrák utódnemzési gyakorlatának az elnevezése. Mivel a területen sok a vidra, gondolom a nevét is innen kapta. Szóval, csak jól érezni magamat térek meg :D

    VálaszTörlés
  4. Hi-hi! Azt megnéztem, merre van Pacsmag (közel hozzánk), de ilyen részletesen nem jegyezték! Köszi! :))

    VálaszTörlés
  5. Huuhhhh, de jó zenéket keresel elő a múltból...és azok a jó kis Egyetemi Színpadi koncertek...:) Az a jó, hogy most is ugyanakkora élmény ez a zene, mint akkor...akkor is Te "ontottad" .
    Megint ide írok, mert a másik nem engedi ...

    VálaszTörlés
  6. Dehogynem Shámi :) Csak felül van a komment jelzés, ha magát a blogot nyitod meg, nam a bejegyzést :) Azért köszönöm :)
    No Padparadsa, bővülnek az infók Rólad :) Az új avatarodon a tóháttér mindenesetre gyanúsan ismerős :) Lehet az Ireg és Nyék közötti, a Tamási előtti, de akár a Regöly és Tamási közötti is. Arrafelé sok van, tehát még találgathatok.

    VálaszTörlés
  7. Elrontsam a találgatás örömét, azzal, hogy elárulom?! ;)

    VálaszTörlés
  8. :) Jó hétvégét Pacsmagon, onnan mindig szép fotók jönnek és szép fényeket János!

    VálaszTörlés
  9. Kellemes hétvéget!
    Köszönöm az olvasnivalót.

    VálaszTörlés
  10. Kicsit irigykedem most! Nagyon rég nem jártam Pacsmagon, de Ágival tervezzük, hogy valahogy megpróbálunk lejutni, akár csak pár napra is.

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails