Máshoz belesni...

...vagy csak vetni egy hosszabb pillantást az ablakára. Mit árul el arról, aki a kirakat mögött éli mindennapjait? Elárul-e egyáltalán valamit, vagy tényleg csak kirakat, ha ugyan egyáltalán az? Mit is tesz ki valaki az ablakába, ha  az utca szintjén él? Biztos, hogy mást, mint aki az emeletek lakója, ahová nem lehet fellátni. Ő magának, befelé pakol. A földszint más világ. Mindkét irányba nyitott, vagy zárt. És a nyitott mögött több a sejtelem, mert az elzárkózáson nincs mit tovább gondolni.

Fecóval az idei első komoly hóban a téma után kujtorogva vetődtünk el Dömörkapura, miután a Szurdokkal felsültünk. Két autó kiásás között állapodtunk meg egy háznak a tövében. Érdekes, a képet először a mobillal nyomtam, mert lusta voltam, vagy összegémberedett ahhoz, hogy előkaparjam és összerakjam a motyót. Aztán  túlzottan megtetszett, amit a kijelzőn láttam, és csak előszedtem a DSLR-t. Az meg valamiért nem adta ilyen jól vissza a látvány sokrétűségét. Néha nem is gondolná az ember, hogy a bugylibicskával is lehet szalonnázni.
A képpel egyébként nem történt semmi Ps-trükk. A két ablaküveg eltérő fénytörése eredményezte a bizarr látványt.

Ez idén a 111. bejegyzésem. Olyan szép szám :) Jó lett volna, ha a karácsonyi lehetett volna, de addig még van egy hét...