Örülök, hogy előhoztam belőled bölcselkedő énedet, és köszönöm! Az érdekes az, hogy az árnyékokat nagyon szeretem. Volt egy időszak, mikor azt gondoltam, hogy komolyan foglalkozom majd az árnyékok megörökítésével. /Grafikában gondolkodtam, de az túl sok energia lett volna, de a fotó gyorsabb lenne./ Szeretem mind a két képet, és milyen megkapó a kontraszt is, ahogy egymás után tetted őket!
Érdekes címet adtál a bejegyzésnek - az Élet fényei. Szép ellenpontja a képeken szereplő árnyaknak, amik az Életre utalnak - s amelyek persze sem, mint Élet, sem mint árnyék nem léteznének a fény nélkül.
A felső képen felismerlek ... Ha nem tévedek.
Az alsó képet pedig különösen kedvelem - annyira finom, és olyan beszédes. A növényke finom, "épphogy" árnya alig van ott a képen, mégis... nem tudom nem észrevenni, a szemem nem tud róla elszakadni, s a gondolataim máris az Élet, az élni akarás, a fény felé törekvés körül forognak. A bal oldali eresz élettelen tömege szépen erősíti a növényke által sugallt gondolatokat - erős kontrasztot ad mellé mind képileg, mind tartalmilag.
Ugyanakkor... ellentétességükben benne van az is, hogy az egyik az élethez (szintén) szükséges vizet fentről le, a másik pedig éppen fordítva szállítja. Ellentét halmaz a képen, ami kimondatlanul ordít - és ettől lesz számomra valami fantasztikus vonzereje.
Keresni kezdtem magam, és a fotózásban önkifejezést találtam. Még tovább kerestem magam és az írásban is örömömet leltem. A keresést viszont még mindig nem hagytam abba. Talán nem is fogom...
Fotó: Varga Sacc - 2011
az elsőn igen jók a színek és a fények! és a "félbevágott" ember is jó :-)
VálaszTörlésÖrülök, hogy előhoztam belőled bölcselkedő énedet, és köszönöm! Az érdekes az, hogy az árnyékokat nagyon szeretem. Volt egy időszak, mikor azt gondoltam, hogy komolyan foglalkozom majd az árnyékok megörökítésével. /Grafikában gondolkodtam, de az túl sok energia lett volna, de a fotó gyorsabb lenne./
VálaszTörlésSzeretem mind a két képet, és milyen megkapó a kontraszt is, ahogy egymás után tetted őket!
Érdekes címet adtál a bejegyzésnek - az Élet fényei. Szép ellenpontja a képeken szereplő árnyaknak, amik az Életre utalnak - s amelyek persze sem, mint Élet, sem mint árnyék nem léteznének a fény nélkül.
VálaszTörlésA felső képen felismerlek ... Ha nem tévedek.
Az alsó képet pedig különösen kedvelem - annyira finom, és olyan beszédes. A növényke finom, "épphogy" árnya alig van ott a képen, mégis... nem tudom nem észrevenni, a szemem nem tud róla elszakadni, s a gondolataim máris az Élet, az élni akarás, a fény felé törekvés körül forognak. A bal oldali eresz élettelen tömege szépen erősíti a növényke által sugallt gondolatokat - erős kontrasztot ad mellé mind képileg, mind tartalmilag.
Ugyanakkor... ellentétességükben benne van az is, hogy az egyik az élethez (szintén) szükséges vizet fentről le, a másik pedig éppen fordítva szállítja. Ellentét halmaz a képen, ami kimondatlanul ordít - és ettől lesz számomra valami fantasztikus vonzereje.
Köszönöm a gondolataitokat, Katinak a felismert összekapcsolást, Fecónak pedig, hogy engem ismert fel, és itt most nem(csak) a felső képre gondolok...
VálaszTörlésA tükröződések mellett az árnyékok még a gyengéim!
VálaszTörlésNégyzetesben még jobb és hatásosabb!
VálaszTörlésA fölső kép könnyen megszeretteti magát, az alsóhoz vájt szem kell. :D Bocs a ritkaságomért! Nézni nézek, írni nem írok.
VálaszTörlésTimi, így dupla öröm :) Köszönöm!!!
VálaszTörlés