2010. április 19., hétfő

Isten virágos kertjében

Az Újlaki-hegy dél-keleti lejtőjét nevezte el így egy Kedves Ismerősöm. Két éve voltunk ott együtt (jómagam rendszeresen feljárok, hol egyedül, hol Zotyóval), ilyentájt. Akkor korán mentünk. A szemünk láttára nyíltak ki az éledő fényben a virágok. A törpe nőszirmok mellett a kései kökörcsinek, epergyöngyikék, köztük a szinte közönségesnek számító korai kankalinok és tömegesen a pimpók. A harmat csillogásában millió apró tündér tündöklött az éltető fényben. A lejtő fölött, egy arra alkalmas mészkőtömbön egy csillogó ősz hajú néni ült. Mozdulatlanul, mintha meditálna, de a szeme a virágokkal beszélgetett. Derűs szemével felénk nézett, és csengő hangon kívánt szép napot. Ugye milyen mesés? – kérdezte tőlünk. Válaszként én csak hümmögni tudtam, valami nagyon fennkölt érzés volt ez így együtt, nem nagyon jött szó a számra. Isten virágos kertje – válaszolt a társam. Valami átsuhant az arcán, a Fény, amire mindannyian vágyunk, és szemét visszafordította a lejtőre. Nem zavartuk imáját, elköszöntünk és tovább mentünk utunkra. És nem akartunk visszanézni, mert lehet, hogy már nem is láttuk volna ott...

Tegnap ugyanazzal a Kedves Ismerősömmel készültünk egy könnyed sétára. F-1 volt, engem érdekel, így déli indulás lett a dologból. De nem is terveztem nagy utat. Hűvösvölgy - Reptér - Virágos-nyereg - Guckler-sétány - Fenyőgyöngye. Elég így elsőre. Már nagyon él a természet. Minden zöld, és a reptér után a rét és a hegyek találkozásánál vezető út mente már tiszta virág volt. Minden sárgában-kékben vírított a héricsektől, pimpóktól és a gyöngyikéktől, s mint fehér gyöngyök egy díszes ruhán, úgy csilingeltek közöttük a kőtörő füvek apró, fehér szirmai. Önfeledten zengő madárdal kísérte a látványt. Ha a nap is kisütött, kimondottan meleg is lett.

Szép volt.

 Fénytermés - Guckler-sétány, 2010. április 18. A Guckler-sétány vége felé ismerek egy kis, rejtettebb részt, ami remek virág élőhely. Ott láttuk az első nőszirmokat. Aztán egyre többet, mintha a szemünk láttára, valami varázslatra bújtak volna elő. Egy kézilabda pályányi területen több gyöngyikét számolhattunk volna, mint előtte az egész úton. Pedig már a vége felé jártunk. Kicsit el kellett időznünk. Töltődni a látvánnyal. Eközben figyeltem fel a színes kavalkádból kiváló, már termésbe fordult kökörcsinekre. A sok színes, magakellető ifjú hetéra között színtelenül, de fehér szálaiktól fénybe borulva álltak büszkén a káprázatos sokaságban. Szál egyenesen, egyszerűen és mégis, valami többet hordozva magukban, mint a pompázó, illatozó virágszőnyeg. Ők már megtették a magukét. Csak a fény vár már rájuk és azontúl a megújulás. A nénire gondoltam, a két évvel azelőtti napra, amikor felemeltem a fényképezőgépet, meg arra, hiszen az egész Föld Isten virágos kertje...

8 megjegyzés:

  1. Jó kis séta volt, így olvasva is. Köszönöm! Én is a természetben töltöttem a hétvégét, engem az ezerszínű zöld ejtett bűvöletbe. Azt fotóztam, ahol értem: a friss csalánlevélben, mohában, mindenben... ;)

    VálaszTörlés
  2. Én meg ezeket a ff képeket irigylem jó értelemben Tőled ! :) Nagyon tetszik a felette behajló fa és a fehér szálak szinkronja.
    A történet első felére emlékszem, mintha már mesélted volna, de az egész leírás nagyon képszerű szinte látni miközben az ember olvassa.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm Padparadsa! Ilyenkor tényleg millió változata él a zöldnek, talán ez a legszebb a tavaszban...
    Gyöngyi, abból tanulunk, amit irigylünk egymástól :) Köszi!

    VálaszTörlés
  4. Nagyon tetszik a fotón a fény az előtérben!
    Szép munka.

    VálaszTörlés
  5. Gyönyörű, finom fények! Nagyon tetszik az is, ami a kökörcsinek láttán eszedbe jutott.

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm Béla, és libuc, Neked külön a kökörcsin kitérőt :)

    VálaszTörlés
  7. Kedves János, ez a kép nagyon megfogott!! Szeretettel graulálok hozzá!!
    Kristina

    VálaszTörlés
  8. Ennek őszinte megbecsüléssel örülök, kristina!

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails