Pénteki fények

Pénteken hamar eldobtam a kalapácsot, szép volt az idő. Meló miatt volt nálam gép, a héten meg Zotyó barátom felhívott, hogy az aquincumi múzeum kertben szépen virágzik egy fa. Arra vettem az utam, de elég hülye helyen volt. A hátsó bejárat be is volt zárva, annyit meg nem ért, hogy előre kutyagoljak a bejárathoz, s majd majdnem vissza a hátsóig. Ott nem is tudtam volna kidumálni a belépő elhagyását, pénzt meg semmiképpen nem ért. Erőlködtem egy kicsit a kerítésen keresztül, de elég izzadságszagú dolgok kerekedtek ki belőle. Igazából csak az illendőség kedvért, ha már szólt a Koma. A Gázgyári lakótelep szerencsére egy ugrás. Csaptam egy kört, szeretem a hangulatát. Egyszer neki kéne állni feldolgozni, főleg, amíg megvan még, és fellelhetők a régi emberek is. Nagy durranások most itt sem voltak. Nyugodt volt minden, mint a levegő. Ezen a falon ábrándoztam el csak a fényképezőgépen keresztül... Szívesen mentem volna gyalog haza, végül is csak 3 HÉV megálló, viszont semmi kedvem nem volt az Auchan parkolói sivár pusztaságán átvonszolni magam. Kibattyogtam a Szentendreire a buszhoz. A Raktárnál le is szálltam, pedig fel akartam menni vele a hídra, és onnan haza battyogni. A tudatalattim, csaptam a hömlökömre, menni köll a Polgárba. Vége a hétnek, belefér. Van a Kórház utca sarkon egy új fémépület. Mellette egy parkoló. A tűzfalnak támaszkodó két fa már régóta izgatja a fantáziámat. Áldom az eszét, aki ott hagyta őket. Olyanok mint egy ikerpár, félősen, szelíden meghúzódva, ne is látszódjanak a föléjük tornyosuló felnőtteknek. Ha arra járok géppel és nincs épp tele autóval próbálkozom is. Eddig nem nagy sikerrel. Valami mindig nem volt jó, vagy nagyon üres volt az egész. Aznap a megérzésem akkor mégsem a Polgár miatt lökött le a buszról. Az utam viszont arra folytatódott tovább. Csak benéztem, a kép megérdemelt egy áldomást.

( Gondoltam, ebbe a szomorkás időbe lopok egy kis fényt...)