Gesztenyevirágzásról, újra

Kicsit azonban másképp, mint az egy évvel ezelőtti bejegyzésben…
Kicsit sűrűre alakult az elmúlt hónap, az utóbbi hét meg különösen. Még a fák mellett is sietve lépdeltem el, sokszor hajnalban és alkony körül vissza. Pénteken azonban már látszódott a vége a sok munkának, korábban is hagyhattam ott a másnapra valót. Hazafelé tartva álltam meg az alábbi sorozat nézőpontjánál. Vártam életet a képbe, a fák alá. Elsuhant néhány pár, de vagy messze, vagy túl közel. Akkor jött elő a sofőrpihenőből ez a kedélyes közalkalmazott, és tagjait nyújtóztatva, mit sem törődve a kezemben lévő kisgéppel, igazi derűt varázsolt a lelkem legmélyére…


Tegnap végre letudtam a terheket, igazán felszabadultan poroszkáltam haza, már előre élvezve a mai szabadnapot. Az eső sem zavart, már május van, arany hull az égből. Az Anyákra gondoltam, kimaradtam a megemlékezésekből, legalább is a posztok tekintetében, de egész nap az enyém járt az eszemben. Neki találtam, e holtában is szép pillanatot a fák alatti egyik padon, de küldöm utólag is minden Édesanyának.