Hó alatt, hó alól

Esti havazás

Az EXIF szerint: 19:22:14-kor (by G12)

Évszakforduló - ősz búcsúztató

Az első hónak mindig az a varázsa – ha elég korán jön –, hogy a maradék őszi színekkel vegyülő fehér foltok utánozhatatlan hangulatot kölcsönöznek a tájnak. Fecóval kirongyoltunk a Pilisbe az éjszakai hóesés örömére, ám ebből jobbára elázás (kívülről!), autó kiásás és biztonsági emberrel való eszmecsere lett. Mindez azért, mert miután beláttuk, hogy  a Szurdokban nem fogunk fényképezni, Dömörkapura ruccantunk át. Amire ott eléggé összefagytunk, és Szentendre felé vettük a haza irányt, az izbégi lőtérnél ki is sütött a nap. A kerítésen kívülről meg elég lehangoló volt a komplex látvány. Hujjogtunk, hallóztunk, hogy engedélyt kérjünk bentről fotózni, de csak egy lámpa őrködött az üresnek ható terep felett. Bezzeg, amint bementünk – lesz, ami lesz alapon – kisvártatva meg is jelent egy hatósági egyed és szelíden ki is tessékelt minket. Nagyon nem bántuk, addigra megvolt, ami lehetett. Amíg az adatainkat rögzítette a tőlem kapott jegyzetfüzet lapra azon elmélkedtem, hogy mekkorát is változott a világ. 25 évvel ezelőtt ezt nem úsztuk volna meg ennyiből. Igaz, akkor meg sem próbáltam volna a behatolást...
Fecónak a felső képet, a jóindulatú biztonsági szakembernek a helyette őrködő lámpát ajánlom!

Ma még…

“Ma (még) nem is akartam írni”

Volna ugyan miről, kép is lenne, de még tenni való vár. A szabi alatt bevállalt munka még nincs befejezve. A képeket meg előbb fel kéne  dolgozni, addig minek írjak róluk…

Gondoltam azonban, adok egy esélyt a fogásra. A ló is megbotlik alapon, meg a lomo… amúgy is divat, igaz én lusta vagyok felhajtani azokat a lepukkant negatív effektusokat. Cigi közben böktem ki az udvaron a lehullott tollat. Árván világított a zöldek alatt a kövezeten. Sajnáltam, hogy nincs nálam gép, de ha meg akarnak verni az utcán és csak egy rozsdás bugyli van nálad, azzal fogsz védekezni, nem? Így kaptam elő a mobilt, lehet szörnyülködni.

Az apropót az írásra azonban nem ez szolgáltatta. Készülök a blog megmérettetésére ezért minden nap egy-két-hár… bejegyzésen végig megyek, hogy egységes megjelenésűvé tegyem őket. Az egyik korai bejegyzésemet beemelve azonban nem a blogon lévő változat ugrott fel, hanem egy elfeledett piszkozata. Már nem is tudom, miért nem ezzel a bevezetővel került fel akkor a bejegyzés? Talán nagyon őszintének gondoltam, vagy csak szégyelltem valamiféle gyengeséget? Ezért is került fel a fenti szösszenet, végül is, ez is én vagyok. Szóval, most az elfeledett résszel együtt került vissza a bejegyzés. Talán érdemes rá visszatekinteni. Sajnálom a három kommentet, mert nem a meglévőre mentette rá a rendszer, hanem a piszkozatra, de hát mindennek ára van, és szerintem így vált teljessé az Elsuhant idő gondolata…

Ui.: Gasztróoldalakon – meglepő módon – a hölgyek esőért és hóért esengnek. Gondoltam küldök nekik :)

Végzek a két honlappal, és jövök!

Blognap

Bezony ám, én is betöltöttem ma az 1 évet ezen a szent helyen. Bár be kell valljam, nem ez az első ilyen próbálkozásom. 2008-ban volt egy hirtelen felindulásból elkövetett kezdeményem egy másik szolgáltatónál. Aztán eluntam, mert a Fiamon, Lányom barátján és Mizón kívül nem igazán voltak izgalmas látogatóim, és a blogismerettségek is nagyon gyéren csordogáltak, meg az életem is bonyolulttá vált. Töröltem negyvenegynéhány nap után, és úgy gondoltam, a fene, aki ilyen időrabló dolgokba fektessen energiát.
Aztán tavaly Gyöngyi elküldte a blogcímét és a Blogger világa megtetszett. Azóta itt mutogatom a képeimet és bombázgatom az olvasókat az agymenéseimmel. A kezdeti belendülést újra lelassította az életem tovább bonyolódása, a Moloch-kal vívott szélmalomharc, és egy Kedves Ismerős által a nyakamba zúdított töménytelen tennivaló (ez nem panasz!!!).

Ennek az évnek azonban úgy mentem neki, hogy nem akarom hanyagolni ezt az oldalt. Nem is elsősorban magam miatt, hanem azok miatt a – egyre jobban szaporodó – olvasók miatt, akik rendszeresen idelátogatnak. Olyanok is, akik nem nevezik meg magukat a sidebar-on, de azért morcosan felhívnak, vagy dobnak egy mélt, ha sokáig csendben vagyok. Ezt érzem a legfontosabbnak. Aranyos emberekkel tartani a kapcsolatot, belelátni a mindennapjaikba, örömeikbe-kínjaikba, ízeikbe-képeikbe, gondolataikba-lelkükbe. Nagyot tárult a világ előttem Általatok. (Tényleg megfelelhetek a fejlécre firkantott mondatnak :) A már ismert "blogcimbik" (from Mizó) mellé egy csomó újra nyílt ki a szemem. Friss, fiatal képekre és alkotószellemiségekre, bűbáj íz-, képvadász és publikász hölgyekre, figyelemre méltó jellemekre.

Szeretek mindenkit (ezért nem is emelek ki senkit :), aki idevetődik, és akikhez én is ellátogatok. Ma esti 3 (vagy 6?) decimet a Polgári Körben Veletek együtt gurítom le, mindannyiótok egészségére!
B(l)ogozzuk tovább együtt az élet kis és nagy kérdéseit!!!

Ui.: Az éjjel gyönyörűséges módon kimúlt a tél. Sokáig bámultam az ablakból. Fotózni is lett volna kedvem, de a nőcik rossz néven vették volna, ha ezért felriasztom őket édes álmukból. De megérdemel a ravatalára egy másik képet, mi meg már tényleg a tavaszt!!!