Köszöntés

Pitypang-mandala.
Itthon vagy nálam, mégis
szállongsz már haza.

Verrasztó Tibor haikuja

Gyöngygömb – Pacsmag, 2003

Találkozás találkozást szül. A sors keze nem véletlenül  mutat fel előttünk jeleket, ezekkel élnünk kell. Hajnalváróval megtaláltuk egymást a blogon. Lelkeink azon része, amiről tudunk rokonszik egymással. Ő megtalálta Tibort és a haikukat. Felmutatta nekem Tibort, s hiszem, hogy nemcsak a haikukat.
Kati elébe ment a Nap ébredésének, ötletet teremtett. Legyőztem a “szkepticizmust”, kutakodtam és “unatkozó háziasszonyként” cselekedtem. A lavina azonban beindulós fajta. Tibor új “szavakkal is színez” és új “színekkel is szavaz” …a képözönben talán kialakul egy sajátos ember kettős gondolat-képpárjának özöne is. Az egymást inspiráló Univerzális Alkotó Erő.
Ennek első szüleményével köszöntöm 50. követőmet. Nem számláltam eddig az oldal ezen részét, de a múlt hét óta kíváncsi voltam, ki lesz az…Véletlenek nincsenek, hiába szerepel a szó előző bejegyzésem címében. Szeretettel köszöntelek Tibor, találj színtelen képek mellé is színes szavakat! Találjak színekkel szavazott gondolataid mellé méltó képeket…  Köszönöm Kati!

Enciklopédia, by wiki

Blognap

Bezony ám, én is betöltöttem ma az 1 évet ezen a szent helyen. Bár be kell valljam, nem ez az első ilyen próbálkozásom. 2008-ban volt egy hirtelen felindulásból elkövetett kezdeményem egy másik szolgáltatónál. Aztán eluntam, mert a Fiamon, Lányom barátján és Mizón kívül nem igazán voltak izgalmas látogatóim, és a blogismerettségek is nagyon gyéren csordogáltak, meg az életem is bonyolulttá vált. Töröltem negyvenegynéhány nap után, és úgy gondoltam, a fene, aki ilyen időrabló dolgokba fektessen energiát.
Aztán tavaly Gyöngyi elküldte a blogcímét és a Blogger világa megtetszett. Azóta itt mutogatom a képeimet és bombázgatom az olvasókat az agymenéseimmel. A kezdeti belendülést újra lelassította az életem tovább bonyolódása, a Moloch-kal vívott szélmalomharc, és egy Kedves Ismerős által a nyakamba zúdított töménytelen tennivaló (ez nem panasz!!!).

Ennek az évnek azonban úgy mentem neki, hogy nem akarom hanyagolni ezt az oldalt. Nem is elsősorban magam miatt, hanem azok miatt a – egyre jobban szaporodó – olvasók miatt, akik rendszeresen idelátogatnak. Olyanok is, akik nem nevezik meg magukat a sidebar-on, de azért morcosan felhívnak, vagy dobnak egy mélt, ha sokáig csendben vagyok. Ezt érzem a legfontosabbnak. Aranyos emberekkel tartani a kapcsolatot, belelátni a mindennapjaikba, örömeikbe-kínjaikba, ízeikbe-képeikbe, gondolataikba-lelkükbe. Nagyot tárult a világ előttem Általatok. (Tényleg megfelelhetek a fejlécre firkantott mondatnak :) A már ismert "blogcimbik" (from Mizó) mellé egy csomó újra nyílt ki a szemem. Friss, fiatal képekre és alkotószellemiségekre, bűbáj íz-, képvadász és publikász hölgyekre, figyelemre méltó jellemekre.

Szeretek mindenkit (ezért nem is emelek ki senkit :), aki idevetődik, és akikhez én is ellátogatok. Ma esti 3 (vagy 6?) decimet a Polgári Körben Veletek együtt gurítom le, mindannyiótok egészségére!
B(l)ogozzuk tovább együtt az élet kis és nagy kérdéseit!!!

Ui.: Az éjjel gyönyörűséges módon kimúlt a tél. Sokáig bámultam az ablakból. Fotózni is lett volna kedvem, de a nőcik rossz néven vették volna, ha ezért felriasztom őket édes álmukból. De megérdemel a ravatalára egy másik képet, mi meg már tényleg a tavaszt!!!