Bejegyzések
…avagy, a közigazgatástól Angyalföldön és a Faházon keresztül az Óbudai Nyárig.
(A címet Szekulity Péter Napok hordaléka c. remek könyvéről loptam el.)
Jobb lett volna nyaralni, Pacsmagon punnyadva, sört szürcsölgetni, de a nyár zöme eddig a munkáról szólt, és ahogy elnézem, fog is. Ma kaptam egy kis szabadnapot, így átnéztem az előző napok, hetek termését és ezekkel töröm meg a hallgatást egy kis időre.
Lili, kedves és tehetséges barátom elég okos volt ahhoz, hogy felismerje, a fotózásból nem lehet megélni, így biztos kenyérkereset után nézve arra adta a fejét, hogy diplomát szerezzen a közigazgatás – ki tudja már melyik –ágazatában. Mivel ehhez is megvan a tehetsége, több, mint egy hónapja, hogy meginvitált a diplomaosztójára. Én meg géppel mentem, ha már mentem, és bár igen érdekes élményben volt részem, valahogy sajnáltam, hogy az életemből kimaradt a fejfödő csoportos felfelé dobálása…
Jó lenne már valami fotós díjkiosztóján is megjelenni…
Utána Gyuri barátomhoz vettem az utam, új zenékkel és házi pálinkával invitált, egyiknek sem akartam ellenállni. Egy régi angyalföldi bérházban lakik. 42 éve ismerem őt és a házat is. Belső udvarában szinte megállt az idő. Amikor kimentem a gangra egy bagó erejéig nagyon megütött a két szint közötti különbség mértéke. Egy egész más világba csöppentem. A helyem is megtaláltam. A kettő között. Megint az álmok és a realitás. Kicsit feledtem a zenét és örültem, miközben a gépért mentem, hogy még nem húztunk bele annyira az üvegbe.
A vegyes kicsit sűrűre sikerült, fel akartuk hígítani egy kis serrel, így átvillamosoztunk honom elhíresült intézményébe, a Faházba, aminek hátsó kertje mindig megajándékoz valami képi lehetőséggel. 
Az alsó szintről el kell rugaszkodni! Majd’ két hétig ki sem láttam a Dreamweaverből, két előző bejegyzésem pár képe származik abból az időből. Az időutazás másfelé vette az irányt. Péntek délután volt az is. Már lilában és rózsaszínben láttam mindent. Deszaturálni igyekeztem a Polgárba. A Főtéren meg nagy készülődés és gyülekezés volt. Ja, persze, Óbudai Nyár! Minden hétvégére vigalom. Mi lesz, nézzük csak? Hopp, Ghymes. Még úgysem láttam őket élőben, gyorsan haza a gépért… 
Igazán felüdítő volt. Voltak részek, amikor eszem ágában sem volt fotózni, hanem együtt lüktettem a zenével. Szerencsére a Polgár is közel, szomjazni sem szomjaztam, a koncert végén meg igazán szép látvánnyal köszöntött az este. 
