2010. június 29., kedd

Képeslapok az Új Fő térről

Egy ideje jól esik dolgozni járni. A megújult újpesti Fő tér igazán kellemes látvány odaát. Június 12-én volt  a hivatalos ünnepélyes átadó. Azóta nem igazán volt időm – igaz olyan se – fotózni, tegnap viszont szép verőfényt kapott, polározható éggel, bodorodó felhőzettel. Mostanában mindig viszek magammal gépet, hiszen az alkalomra vártam. És most éltem is vele. Manapság nem nagyon van időm hosszan írni, de egy pár képet átnyújtok Nektek, hátha kedvet kaptok egy Újpestre ruccanáshoz.


Újpesti Fő Tér 2010. június 28.
Újpesti Fő Tér 2010. június 28.
Újpesti Fő Tér 2010. június 28.
Újpesti Fő Tér 2010. június 28.Újpesti Fő Tér 2010. június 28.Újpesti Fő Tér 2010. június 28. Újpesti Fő Tér 2010. június 28.Újpesti Fő Tér 2010. június 28.
Újpesti Fő Tér 2010. június 28.

Régi kötődéseimet erősítette meg a megszépült tér. A Szent István templom végre teret kapott és nem csak újat, hanem akkorát, amekkorában önállóan is érvényesülni tud a város egyik legszebb épületének számító Városháza mellett, de ugyanakkor egységet is képez vele.
A város képviselő testülete, a tervezők és a kivitelezők iránt érzett őszinte megbecsüléssel tudok örülni… Nekik ajánlom a képeket.

2010. június 25., péntek

Holdf(r)ázisok

Paparadsa Rákköszöntő bejegyzésében olyan szépen írt a Holdról, hogy akkor ígértem neki egy összeállítást erről a – bizony, férfiaknak is – titokzatos égi vándorról. Nem akarok senkit sem gondolatokkal terhelni. Át engedem inkább a szót  a hárfa csodálatos hangjainak (indítsd is el a zenét azonnal!), egy japán versikének és néhány képemnek.

Tükör (Pacsmag, 2005)

Texte alternatif


C. Debussy: Claire de Lunaire

Ishikawa: A hold

Hold aranylik át a felhőn.
Játszadozni kezd szemünkkel:
víz alá hull s újra feljön,
aztán messzibb tájra megy -
ott mögéje áll a hegy,
hogy ne lássuk, merre tűnt el...

Bardócz Árpád fordítása

Májusi félhold (Bélkő, 2008)  Hajnali kelők (Pacsmag, 2008)

Kelőben (Csákvár, 2006)Redmoon rising (Csákvár, 2006)Vörös korong (Pacsmag, 2005) Bíborhíd (Pacsmag, 2008, háromképből összerakva)

Fátyol mögött (Óbuda, 2010. júnuis 24.)  Reszket a hold... (Pacsmag, 1999)

Átjáró - Egy pillanat az 55-ből (Óbuda, 2006 - montázs)

Minden Ráknak szeretettel és Apámnak, aki ma lenne 101 éves…

2010. június 23., szerda

Árnyék és fény

Valahol azt írtam: fény és árnyék szimbiózisban élnek egymással. Egyik sincs a másik nélkül, bár lehet úgy is mondani, hogy nincs árnyék fény nélkül. Talán hajlamosak is vagyunk így hozzá állni. Hiszen, ki is kívánkozna olyan mértékű sötétségbe, ahol fénynek semmi reménye? Nem élünk a Holdon. Annak tényleg van olyan fele, ahol sosincs fény, és igaz, a Földön is találhatunk ilyen helyeket. Ha azonban a sorsunk nem vet oda, nem is keressük. Néha a körülmények löknek lelki sötétségbe bennünket. Mennyire várjuk ilyenkor a fény legkisebb jelét. Mindegy honnan. Magunkban is próbálunk gyújtani, de várunk azokra is, amelyeket barátaink, szeretteink nyújtanak felénk. A nagy sötétben a legkisebb fény is vakíthat. Nagy szükségben a legkisebb segítség is égi adomány. Van, aki önmagát hajlamos sötétbe kergetni valamiféle struccpolitikából kiindulva. Amit nem látok, az nincs. Lelkében is kioltja a mécseket. Amit nem érzek, az nem is fájhat. Inkább eldobja magától a jó érzésének a képességét, hogy a rosszat se érezze.

Csak a sötét, és csak a fény kontraszttalan közeg!

Akár képen, akár a lélekben. Nagyon ritka, amikor önmagában valamelyik véglet megáll. A kontraszt, az ellentét tölt meg mindent élettel. Fény és árnyék, hideg és meleg, harag és jókedv, építés és rombolás, szeretet és gyűlölet egymást erősítik, vagy netán kiegészítik. És a köztük lévő átmenet.  Életünk is állandó kontrasztban telik. Amikorra valamelyik véglet uralkodóvá válik, általában az út végére is értünk. Már nincs több dolgunk abban a leszületésben. Kevesek, csak a kiválasztottak képesek huzamos időt megélni csak a fényben, vagy csak a sötétben. Egyik útja felfelé, másiké lefelé vezet, erre lettek kiválasztva, mindegy ki-mi által. Amíg azonban mind a kettő dolgozik bennünk, még előre haladunk, ha nem is mindig töretlen vízszintben. Melyik az erősebb hatás belülről, az határozza meg az út ívét. Mint egy kép, vagy a lelkünk hangulatát. Menjünk azért a sötétbe, hogy fényt, lehetőleg igaz fényt találjunk, de vegyük észre a legnagyobb fényben is a legcsekélyebb árnyat. És segítsük fényhez a sötétben bolyongókat, de fogjuk meg a fényben elvakultak kezét is.  Keressük az ellentétet, hogy legyen mivel kiegyenlíteni, és adjuk oda, ha kell magunkból, ha más találhatja meg ezzel a saját egyensúlyát. Lehet, hogy ezzel találjuk meg  saját arányaink helyességét…

Árnyék és fény

Fény és árnyék – Sopron, 2007

- - - - -

Utóirat

Manapság volt esőben részünk. Azt mondhatnánk, normális, hiszen Medárd-időszakban vagyunk. Nem is ezen akarok morfondírozni, túl sok bajt okozott, itt nem segíthetünk ezen. Sem az időjáráson, sem a bajba jutottakon. Csak érdemes elgondolkodni azon, hogy baj is mennyi féle lehet. Akinek a háza dőlt össze, vagy termése, állata fulladt bele az égi “áldásba”, az a pokolra kívánja az esőt is, meg az okozóját is. Van aki meg (pl.) be van zárva, és ablak mögül lesi az égből ömlő zuhatagot. Közben mit nem adna azért, hogy összeázhasson. Neki enyhítene kínjain az, ami másnak éppen azt okoz. Vagyis, mindenkinek más ami fény és más ami sötét. Ennek a megítélése nem a mi dolgunk…

RE-nak

RE-nak – Óbuda, 2010. június 20.

2010. június 19., szombat

Ha egy kapu megnyílik…

Két meccs között kis sétára, meg a Polgár légkörére vágysz. Lehet, hogy csak alibiből, de magaddal viszed a gépedet. Még nálad van a kölcsön objektív. Nem is kell a tatyó, csak az. Nem egyenest odatartasz. Teszel egy kanyart a Fő tér felé a Szentlélek téren át. Esteledik, milyen a hangulat? ElőtérKerékpárút
Öregkert Üres térter_6GenerációkAzt hiszed vége is mára. A Polgárban jól esik megülnöd. A meccseket taglalják a törzsek, de csak félfüllel hallgatod. Nézegeted a termést. Iszogatod a kékfrankost. A bor meghozza az étvágyad. Orrodba csap az emlékezeted segítségével az otthoni bakonyi csirke illata. Felsejlik lelki szemed előtt a nokedlikazal. Össze is szeded magadat.
És ekkor jön a meglepetés. Nyitva a kapu! Ami mellett már több mint 20 éve elmész, napjában akár többször is. Egyszer megpróbáltál benyitni, de ma a kapuk többsége zárva. Pedig érdekel, mint minden kapualj, belső udvar. Inkább nem is próbálkoztál. És most nyitva…
Olyan az érzésed, mint amikor hosszú, kitartó széptevésed után érzed megnyílni előtted a szerelem kapuját. Még nem tudod, mi vár Rád. A torkodban dobog a szíved, de már nem érdekel más, csak hogy bejuss, felfedezz és megismerj.
Polgár utca 1  Polgár utca 2  Polgár utca 3
Polgár utca 4Polgár utca 5  Polgár utca 6

Az alkonnyal meg a vihar is megjött, menetrendszerűen…
vihar_2  vihar_1  vihar_3 

Óbuda – 2010. június 18.

2010. június 16., szerda

A. Adams zónarendszere kontra HDR

A páratlan amerikai fotográfus nemcsak drámai hatású, érzékeny kompozíciójú tájképei miatt a fotográfia egyik legkiemelkedőbb egyénisége, hanem remek technikájú, részletgazdagsága mellett is dinamikus ff képei miatt. A fényképezés technikai történetének addigi tapasztalatait foglalta össze az általa elnevezett zónarendszerbe, ami a mai napig az egyik alaptétele és műve a fekete-fehér fotografálásnak. Nem kívánom mert nem is lehet összefoglalni a lényeget, ha valaki bele szeretné magát ásni, kattintson ide!

A digitális technika ismeretében biztos a Mester is tobzódna, úgy érezhetné magát, mint Mozart egy szintetizátor, vagy synclavier előtt. Ám biztos hamar alkalmazkodna a lehetőséghez. Az analóg technikában ugye az egy felvételen belüli, az adott fényhelyzethez, vagy ábrázolási szándékhoz igazodó végeredményképet egy felvétel negatívjáról nagyítva lehetett megkapni. Ez elég nagy virtuozitást igényelt a fotóstól, már az expozíció meghatározásakor, a szűrő használatának eldöntésekor, ugyan akkor tisztában is kellett azzal lennie, hogy az adott film milyen előhívási folyamaton megy át, majd az arról készülő nagyítás többszörös összetevőiről is. Ma ezt problémát a különféle HDR (High Definition Range – nagy részletábrázolási tartomány) technikák hivatottak orvosolni. Ez viszont ugyanarról a témáról több felvételt igényel, eltérő expozíciókkal. Ennek azonban hátulütői is vannak. Nem arra gondolok, hogy szerintem a HDR-ezett képek túl sterilek, szinte valószerűtlenek, és hiányzik belőlük valami fotószerű, ha valakinek tetszik ez, készítse így. Inkább arra, hogy az állványt milyen masszívan kell rögzíteni, hogy a több felvétel elkészülte alatt semennyit se mozduljon el a helyzetéből. Arról nem beszélve, hogy nem is mindig hurcoljuk magunkkal az állványt, főleg az olyat, ami ehhez a módszerhez kell, a súlyuk miatt. Adams  elvei és saját (vagy mástól örökölt) labor tapasztalataink alapján azonban egy jól exponált és előpreferált digitális állományból is lehet részletgazdag és dinamikus ff képet varázsolni, viszonylag nem is sok munkával, ám megfelelő RAW konvertálási és Ps rétegkezelési tapasztalattal.
Ezt szeretném demonstrálni egy átlagosnak mondható tájképen keresztül, azért mert néhány oldalon találkozom olyan ff képekkel, amik témájukban nagyszerűek ugyan, de a nem megfelelő technikán sajnos elvéreznek, mint az én szívem is értük…
(Canonos révén a RAW konvertálást a cég saját konverterében a Digital Photo Professional 3.8-as verziójú szoftverében végeztem. Az elvek azonban a többi konverterben is megközelítőleg azonosak.)

zona_2 A kép Pacsmagon készült a legutóbbi tartózkodásom során. Ez a nyers RAW-ból változtatás nélkül kibontott kép. Itt nézhető meg az EXIF, és az a változat, ha nem állítottam volna gépen ff preferenciát. A semmitmondó színű táj színesben nem érdekelt, viszont fekete-fehérben kicsivel többet hozzá lehetett tenni. A beállításokban vörösszűrő hatást kértem, de emellett még polárszűrővel is sötétítettem az eget. Az expozíciót  -1 fényértékkel korrigáltam, a kontrasztot +2 értéken hagytam. Az égen a felhők ki vannak égve ezen a változaton, az ég is világosabb, mint szeretném, erősebb alexpozícióval azonban az előtér nem jönne úgy, hogy a későbbiekben lehessen vele dolgozni. Ez azonban egy jó alap a további munkálatokhoz.

zona_4 Az első dolgom az volt, hogy a panoramikus látványnak megfelelő 16:9-es oldalarányt kivágjam. Ezután állítottam be a konvertert az ég tónusainak megfelelően. Az expozíciót tovább csökkentettem –0,5 EV-re. A színhőmérsékletet 3500 K-ra csökkentve az eget is tovább lehetett sötétíteni. A kontraszt maradhatott is a gépen beállított értékben. A csúcsfényeket –3 értékben csökkentettem, ezzel a felhők rajza is tovább erősödött. Hogy érthető legyen a színhőmérséklet csökkentésének hatása, itt megnézhető ennek a beállításnak a színes képe.

zona_5 Ez a kép az előtér RAW beállításainak kibontása. Az expozíció az eredetihez képest további -0,17 EV-t még elbírt, de a látványos változást a szűrő zöldre átállítása és a színhőmérséklet további csökkentése 2500 K-ra hozta meg. (Színes demókép.) A virágos bokor életre keltését a kontraszt további két értékkel való növelésével és a csúcsfények +2 értékre állításával értem el. Az eredmény még nem volt kielégítő, ezért az RGB kimeneti oldalon még belenyúltam a görbébe. Klikk ide, ha érdekel!

zona_6

A két beállítású képet azután a Photoshopban egy kétrétegű képben egyesítettem, a sötétebbet a felsőben. Az RGB színképet szürkeskálásra konvertáltam, és a felső réteghez hozzárendeltem a rétegmaszkot. Ez a kép már az összemaszkolt állapot. Itt tekinthető meg a maszkolt felső réteg külön.

Most következett a két réteg egymáshoz hangolása. Bár már a fenti is elfogadható kép, de az  előtér virágaira több fényt szerettem volna.
zona_7 Ezért az alsó rétegen először a Gradient Mapben a teljes szürketartomány folyamatos átmenetét állítottam be, majd a görbe meredekebbé tételével fokoztam az előtér kontrasztját, a középtónusokat azonban enyhén világosítottam. Ezután egyesítettem a két réteget. A kép jobb oldala azonban világosabb lett, ezen még változtatni kellett. Ehhez másoltam a hátteret egy új rétegbe.
zona_8 A felső rétegen a jobb oldalt figyelve sötétítettem a közép tónusokat a görbe állításával. Ezután maszkoltam össze a két képet. Ennek az eredménye látható a képen, főleg az égen és a kép baloldalán. Itt meg az alkalmazott maszk.
Az ég azonban kicsit kilágyult. Ezért a rétegek egyesítése után, újabb másolat készült a háttérről.
zona_10
  A felső rétegen csupán a görbében állítottam a kontraszton, vigyázva arra, hogy a felhőkben megmaradjanak a csúcsfények részletei. Ez a végső változat látható ezen a képen. Ide kattintva meg a maszkolt felső réteg.

Nem minden kép ér meg ennyi munkát, alapjából talán ez sem, de jól lehetett rajta demonstrálni a folyamatokat. Vannak viszont olyanok, amiknél nem szabad megelégedni a fényképezőgépből kibukó eredménnyel, mert minden jó felvételben ott a jobb, a Kép lehetősége, és ez a technika függvénye is. A digitális fényképezésben az utómunkának óriási a jelentősége, mint ahogy a RAW állományra fotózásnak. (Ez a fajta eljárás jpg képekkel sokkal korlátozottabban vihető csak végbe. RAW-os géppel jpg-be fotózni, olyan mintha a negatívot az első nagyítássorozat után eldobnánk a szemétbe.) A laborban alkalmazott eljárásoknak megvannak a Ps megfelelői, hiszen fotósok rakták össze az egész szoftvert. Csupán alkalmazni kell őket. Azzal a kép iránt érzett alázattal, ahogy Ansel Adams is alkotott…

2010. június 14., hétfő

Relativ(e-)itások

A cím ellenére ez most nem a “magvas” gondolatok helye, és lehet, hogy nem is itt kéne közzé tennem. Viszont ezt inkább fotóközpontú szösszenetnek szánom, ezért gondoltam, hogy ide… Tegnap volt egy éve, hogy megismertem egy szimpatikus fiatalemberekből álló zenekart. A zenéjük is tetszett, koruk ellenére a gyökerekből táplálkozva haladnak együtt a ma igényeivel, ugyanakkor nem a siker, főleg nem az anyagi siker hajtja őket, hanem az együtt zenélés öröme. Azért szeretem a koncertjeiket, mert általában kis, füstös pinceklubokban játszanak, ahol a zenészt és a hallgatót nem választja el semmi és senki egymástól. Nincs kordon, smasszer és nyakkitörő magasságú emelvény. Szintben lehetek és zeneközelben. Mint a hőskorban, amikor a későbbi legendák ugyanilyen odúkból léptek elő a világsiker fényébe. Azok maradtak meg ezekből azonban emberinek, akik sosem felejtették el, honnan is jöttek.Relative in Rocktogon, 2010. 06. 12.Az eltelt egy év alatt pénteken nyolcadszor fotóztam őket. A Rocktogonban már voltam velük. Tetszett, igazi Marquee hangulata van. Valami mást akartam összehozni, mint az előző alkalommal. Visszaadni a közelség érzetét, hogy a képek megtelhessenek a zene közbeni emberi kapcsolatokkal. Mivel már megszokták, hogy a koncertjeik alatt végig ugrálok ide-oda, fetrengek előttük a földön, meg hasonlók, így arra gondoltam, nem veszik zokon, ha egy szuper nagylátóval belemászok a képükbe. Eddigi leghosszabb műsorukat nyomták le, így volt időm kiélni magamat, és még a zene élvezetére is futotta néha.
Bea - Tomi - Szasza Fütyi - Bea
Fütyi - Boycee Szasza - Tomi Azt külön szeretem bennük, hogy a kőkemény rock mellett finom rezdülésekre is képesek. Akik ott voltak tavalyi kiállítás megnyitómon, tudják miről beszélek.
Blogjukon ízelítőt lehet kapni zenéjükről (meg néhány róluk készült fotómról is), de zenei blogomon hamarosan egy külön oldalt kívánok szentelni nekik. Nagyon megtisztelőnek és értékesnek érzem a barátságukat, és azt, hogy ez az érzés teljesen kölcsönös…

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

Azért kicsit zúgó fejjel indultam haza. A hangládák is közel voltak. Gyalogra vettem az irányt a Nyugati felé. Egész más világban jártam. Alig vettem észre az éjszakai szórakozó helyekre igyekvő fiatalokat. Csak egy-egy szebb női alak villant fel előttem, de mintha más dimenzióban lettek volna. Tényleg a föld alól jöttem fel. A pályaudvar előtti pillanat azonban elég sokáig tartott ahhoz, hogy megreszkírozzam a gép előszedését és használatát.Éjszakai műszak Éjszakai műszak – Budapest, 2010. június 12.
(Köszi Riker a tízhuszonkettőt!!!)

2010. június 10., csütörtök

Vízről másképp

Visszavonulóban van, egyelőre fűtenek is felülről rendesen, ami a gyorsabb párolgást is elősegíti. Máskor morgok érte, mert leolvad rólam a gúnya, de most elviselem, szükség van rá. A vizet amúgy szeretem. Minden formában. Igazán a szomjat is csak az oltja. A hűs forrásvíz a Természet egyik legnagyobb ajándéka. Képileg is vonz. Valahogy élettel telíti meg. Mégis csak az élet forrása.

A megújuló, és a hétvégén átadásra kerülő Újpesti Fő tér egyik legkedvesebb eleme a Városháza északi szárnya melletti téren épített szökőkút rendszer. A múlt héten Nimród közgyűltünk a vele szemben lévő épületben, ami egyben a munkahelyemnek is otthont ad. Már sötétben jöttünk ki és egészen elvarázsolt az esti fények és a víz játéka. Meg is jegyeztem magamnak, hogy gépet kell behoznom.
Ebben a hőségben a gyerekek is birtokba  vették. Hétfőn kiállítást építettem, és éktelen zsivajra lettem figyelmes. Kinéztem a bejárathoz, mi is az? Apró lurkók rohangásztak a felszökő vízsugarak között, nagy visongva. A gép nálam volt, estére terveztem a tér fotózását. Kicsit töprengtem, félbe szakítsam-e a munkát, aztán úgy gondoltam egy félórát lehet. Annál tovább úgyse nagyon bírom guggolva.Újpest, 2010
Újpest, 2010  Újpest, 2010Újpest, 2010Újpest, 2010
Újpest, 2010. június 7.

A városi szökőkutak egyébként mindig lehetőséget adnak érdekes képi hatásokra. Az alábbiakban, mivel ennél a bejegyzésnél stílszerű bemutatok egy másik megközelítési lehetőségből pár variációt.

Meditáció 
Meditáció – Martonvásárhely, 2008

Vízfény-függöny 1    Vízfény-függöny 2
Vízfény-függönyök – Vác, 2007

Szoborkert  
Szoborkert – Prága, 2006

Related Posts with Thumbnails