Szellemszárnyak

Hétfőn egyéb okokból elvetődtem a Duna angyalföldi szakaszának egy részére. Szép sirály csapatok dekkolgattak a parton. A G12 volt nálam, erőlködtem egy darabig a semmi mondásokkal, míg beugrott, hogy a beépített szürkeszűrő és az alacsony érzékenységre állítás talán adhat valami érdekeset.
Ebből született is pár kép, mint pl. ez is, de éreztem, hogy érdemes lenne még időt szánni erre a témára, különösen, mikor az anyagot beemeltem a gépbe.
Így másnap korán lecsaptam a kalapácsot, uzsgyi haza a nagy technikáért, és ki az óbudai oldalra. Bár nagyon hideg, kéz- és ülepfagyasztó volt a klíma, de a lent töltött majd egy óra igazán megérte. Nem is nagyon tudok választani, inkább összedobtam egy albumba az arra érdemlegesnek gondolt képeket, had találja meg magának mindenki a kedvére valót.
1 klikk ide az albumhoz

(Nem is tudom, miért szeretem annyira a sirályokat? Talán a ködbeveszett hajózási vágy... Amikor a Gyűrűk Urában az egyik szereplő a tenger sós illatáról és a sirályok rikoltásáról ábrándozik, tudtam, miért vágyakozik. A tenger a szabadság, a határtalan tér a számomra (is), ezért vágytam tengerre szállni, még ha a hajó egyben rabság és kötöttség is. Mégsem ezt, hanem a végtelenséget jelentik nekem ezek a madarak.)

Jégvelem

Mátyás napjára minimum ide készítek jeget, találjon valamit, amit összetörhet. Ezen a héten még teleljen, azért idézem meg e hónap néhány képén, aztán jöhet a tavasz. Megérdemeljük...
(És ígérem, hogy az elkövetkező télig megkíméllek Benneteket a képi jégtől, miként magamat a whisky jegétől :)

Egy reggel, három pillanat

Joruba cipőjében járok. Elmúlt az október, alig bejegyzéssel. Csak fotózni volt időm. Jegyezgetni nem nagyon (még feldolgozni sem). Restellem is magam az “önkéntes száműzetés” miatt blogjaim látogatói előtt. A baráti ígéret és az áldozat Molochnak azonban elvonta az energiáimat innen. Bár időközben játékból beszálltam az 50 mm-es objektívvel fotózást trendelők közé, de az tényleg csak alkalmankénti 5 perc. Ezt és a zenei blogot azonban komolyan veszem, nem szeretem az elkapkodást, inkább maradjak csendben.

Most szusszanhatok egy percre, és visszajelentkezésül egy varázslatos zebegényi hajnal és reggel három pillanatával üzenem: megvagyok, de lehet, hogy ez a hónap is csendben telik a részemről…

Ünnep után

Kinek, hogy telt, nekem jól, s remélem mindenkinek…
Érdekes ez minden évben. A saját magam évfordulójának a megünneplésével annyi más is jár. Mert nemcsak a jegyből megyünk ki így augusztus 20-a táján-után, hanem lassan az évszakból is. Ennek az oskolások ugye nem örülnek, a szarvasbőgés szerelmesei viszont annál inkább, vagy azok, akiknek elegük van már a melegből és hűvös hajnali ködökre, őszi színekre, cserszömörce izzásra vágynak.
Szóval, minden évben, mikor egy újat kezdek az ősz felé is tekintek…

A sok jó kívánság mellé jó híreket is kaptam. Persze meglepett a Goldenblog top50-be kerülése a fotóblog kategóriában, mert úgy emlékezem ezt az oldalt csak a komplexbe neveztem, de nem mondanám, hogy rosszul esik, akár én magam feledkeztem meg erről, vagy valamely jó akaróim tették ezt meg helyettem.
Itt ragadom meg tehát az alkalmat, hogy megköszönjek minden kedves köszöntő szót, és megköszönjek minden szavazatot, ami a mezőnybe segített, kategóriától és eredménytől függetlenül. A szándék a sokkal fontosabb, és az, hogy ismerőseim és barátaim minél jobban szerepeljenek a végelszámolásnál. Sokan megérdemlik a jó helyezést, drukkolni fogok nekik…
Fogadja mindenki tehát  – aki a fentiek alapján érintve érzi magát  – az alábbi képet köszönetemül, ám ezzel az ideje lejárt Oroszlán a holnap jegybe lépő Szűzeket is üdvözli.

Lomográfia és villámcsapás

Engem is utolért a trend. Egy ideje már foglalkoztatott a holga-lomo-lepukkantott kép. Vagy a divatot követem, vagy haladok vele, vagy nem veszek róla tudomást, de miért ne? Kísérletezni szeretek. A Hónap hordaléka bejegyzésemben néhány képet már az Internetről levadászott scriptek felhasználásával buheráltam, de az eredménnyel nem igazán voltam elégedett. Valamit még hiányoltam, jobban mondva a különféle hatáserősítő textúrákat. Ezekben Jazza volt a segítségemre, amit ezúton is köszönök neki. Ezen a hétvégén meg időm is volt rá. Bár frissítenem kéne a Zeneszót, de a Régen látott képek kiállításon készítettem két képet, amit ennek az eljárásnak akartam alávetni. Előzőleg egy próbát ejtettem meg egy másik képemmel, amihez úgy gondoltam hangulatban megy a transzformáció.
 A kép eredeti változata
(Ez a kép erősen személyes indíttatású. Gyerekkoromban sokat túráztam Apámmal a Börzsönyben, és mindig különös hatással volt rám a mély völgyeket behálózó, de már akkor elhagyott kisvasút hálózat. Később, amikor Jack Londont kezdtem olvasni, mindig a Börzsönyben látott elrozsdállt, gyommal lepett sínpárok jutottak eszembe. Ezzel a megoldással nemcsak a gyerekkori élményekre és Apámra emlékezem, hanem a számomra máig szeretett és olvasott Jack London írásokra.)

A Mai Manóban készült két kép szinte egymás után került kártyára. Előbb a csendélet, amit nem is akartam naturális formában közre adni és utána a pillanatkép. Mind a kettőt időüzenetnek gondolom. Székely A. László 1927-ben készült Táncosnő c. képe az érték állandóságát jelenti számomra. A fiatal fotográfuson lógó két öreg analóg kép meg a  hagyomány keresést és a tiszteletet, még akkor is, ha ma divat elővenni öreg gépeket.
A csendéletnél már saját magam által készített textúrát is alkalmaztam és mind a kettőnél az egyik scriptet is csak nyomokban. A képek végeredménye több lépcsős, igen bonyolult eljárás.
Kicsit azért most félre teszem ezt a dolgot. Hagyni kell leülepedni, és nem mindent belegyűrni. És persze gyűjteni a textúrákat, főleg a “filmkarcokat”. Elég hülyén nézne ki minden képen ugyanaz a karist. Persze vehetnék valami lomokütyüt, és smirglizhetném a negákat, de semmi kedvem már az analógiához. Lusta vagyok szkennelni :)

Pénteken volt egy látványos vihar. Ki is zavart az erkélyre állványostúl. Lőttem is vagy 80-90 képet, de szokásom szerint a legszebb tűzijátékokba csak belebambultam. Vagy lemaradtam róluk, vagy csak gyönyörködtem. Egynél azonban szerencsém volt. Bár velünk szemben nem volt igazán látványos az Istennek A Nyila, de a hátunk mögötti olyan intenzitású, hogy még az eget is bevilágította.

Jegyüdvözlet

József Attila: Az oroszlán idézése

Volt fogam közt már szivar,
csuklómban megállt a kés,
mosdatott habos vihar,
alvó számba szállt a légy,
néni szunnyadt ágyamon,
szépet álmodott szegény.
Tiszteltek, ha vért köhögtem,
mégse köptem hóba én.
Voltam vonító kaján:
halljunk hát nevetni holtat,
vagy a holt is él talán?
Erre ittam jó borocskát,
rágtam főtt malaclapockát,
kezet fogtam balkezemmel,
megpöngettem szemfogam,
isteneim mind eladtam,
ez a ruha másé rajtam,
kereshet pipogya ember,
az én megnyurgult szivemmel,
tükröm mögött szerelemmel,
oroszlánra várok én - -

Első ízben cipőm fényét
kényesítse bús sörénye,
másodízben cirógasson,
körme torkomat kitépje,
behunyt szemmel végignyaljon
harmadízben az ágyamon,
pártalanul és üvöltve
őrizze a ravatalom.

Kedvenc időszakomat és minden jegytársamat József Attilával és a Napot – az Oroszlán-jegyűek uralkodó bolygóját –  jelképező napraforgókkal köszöntöm.

Köszöntés

Pitypang-mandala.
Itthon vagy nálam, mégis
szállongsz már haza.

Verrasztó Tibor haikuja

Gyöngygömb – Pacsmag, 2003

Találkozás találkozást szül. A sors keze nem véletlenül  mutat fel előttünk jeleket, ezekkel élnünk kell. Hajnalváróval megtaláltuk egymást a blogon. Lelkeink azon része, amiről tudunk rokonszik egymással. Ő megtalálta Tibort és a haikukat. Felmutatta nekem Tibort, s hiszem, hogy nemcsak a haikukat.
Kati elébe ment a Nap ébredésének, ötletet teremtett. Legyőztem a “szkepticizmust”, kutakodtam és “unatkozó háziasszonyként” cselekedtem. A lavina azonban beindulós fajta. Tibor új “szavakkal is színez” és új “színekkel is szavaz” …a képözönben talán kialakul egy sajátos ember kettős gondolat-képpárjának özöne is. Az egymást inspiráló Univerzális Alkotó Erő.
Ennek első szüleményével köszöntöm 50. követőmet. Nem számláltam eddig az oldal ezen részét, de a múlt hét óta kíváncsi voltam, ki lesz az…Véletlenek nincsenek, hiába szerepel a szó előző bejegyzésem címében. Szeretettel köszöntelek Tibor, találj színtelen képek mellé is színes szavakat! Találjak színekkel szavazott gondolataid mellé méltó képeket…  Köszönöm Kati!

Enciklopédia, by wiki

Holdf(r)ázisok

Paparadsa Rákköszöntő bejegyzésében olyan szépen írt a Holdról, hogy akkor ígértem neki egy összeállítást erről a – bizony, férfiaknak is – titokzatos égi vándorról. Nem akarok senkit sem gondolatokkal terhelni. Át engedem inkább a szót  a hárfa csodálatos hangjainak (indítsd is el a zenét azonnal!), egy japán versikének és néhány képemnek.

C. Debussy: Claire de Lunaire

Ishikawa: A hold Hold aranylik át a felhőn. Játszadozni kezd szemünkkel: víz alá hull s újra feljön, aztán messzibb tájra megy - ott mögéje áll a hegy, hogy ne lássuk, merre tűnt el... Bardócz Árpád fordítása

 

 

Minden Ráknak szeretettel és Apámnak, aki ma lenne 101 éves…

Elmaradás

Talán még nem hűlt ki a lassan négy héttel ezelőtti pacsmagi tartózkodás szórványosan bemutatott képanyagának emléke, de önmagam felé kell elsősorban rendeznem ezt a tartozást. Még az is lehet, hogy a napsütésről mesélő képek egyfajta üzenetként tényleg meghozzák a meteorológusok által megjósolt, holnaptól javuló időt. Igazán nem magam miatt érdekel, nekem semmi bajom a zegernye idővel. Van azonban az országban jó néhány hely, ahol elég tragikus helyzetet teremtett. Emiatt van már elég a vízből. Hozzon ez a pár kép reményt és derűt a holnapokra, azoknak, akiknek igazán szükségük van rá!

A dűlő vége a Koppány-híd előtt

Égbe nyúló nádszálak/Megbúvó csillaghúr
Olajsima fény a búcsúpohár whisky-n/Hárman
Selyemfények a friss gabonán
--------------
Esti fények Regöly felé a felső háztól

A képek Iró Zotyó 50D-jével és EF 1,8/85 objektívjével, Riker EF-S 10-22, valamint az én EF 70-210 zoomommal készültek. (2010. május 7-9.)

Elemek üzenetei

Légszomj (föld és ég) – Bélkő, 2008. május 11.

Mit várhatsz?

A négy elemtől:
A Földből nyered az Erőt.
A Levegő-Ég sugallja a Gondolatot.
A Vízből meríted az Életet.
A Tűzben-Fényben megéled az Érzést
és megleled a Hitet.

Mindentől és Mindenkitől:
Csak azt, amit adhat…

Izzó táj (tűz) – Szentendrei-sziget, 1995.
Őselemek (víz) – Magas-Tátra, 1988.
(Három pillanat az 55-ből)

Emlékbe, erre a napra…

BB honlapja

Ez itt a reklám helye, de nem a BB márkanév alatt futó ilyen-olyan-amolyan alkoholt is tartalmazó italok, hanem egy régi fotós barátom elég régóta várt honlapjáé.

1983-ban, vagy '84-ben vetődtem le az Óbudai Fotóklubba, ott ismerkedhettem meg személyesen Berta Bélával. Azért személyesen, mert a kiállításokon és a lapokban látott képeire már elég régóta irígykedtem. A Nimród Fotóklubba is Ő bátorított le, és a kezdeti természetfotós időmben vele megtett utak igen hasznosaknak is bizonyultak a későbbiekben. Nem restellem bevallani, tanultam tőle...

Béla azon kevés emberek egyike, akik tisztán természetfotóik, természetfotós munkásságuk és múltjuk alapján váltak a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagjává, és - ezt bárki elhiheti nekem – ez óriási szó.
Elég sokan vagyunk azok, akik vártuk már honlapjának a létrejöttét, és az efelett érzett örömömből indíttatva gratulálok itt sok szeretettel hozzá, és ajánlom bátran bárki figyelmébe.

További jó munkát, Béla, szép fényeket, homogén háttereket!

http://www.belaberta.com/