Napfivér, Holdnővér

Vajon miért a Nap jelképezi a férfit, és a Hold a nőt? Vajon miért helyezte Donovan is a dalban (előbb volt, mint a film), meg Zefirelli is műve címében a férfit a nő elé? Ha azt gondoljuk, hogy a Nap fontosabb a Föld számára, mint a Hold, akkor alaposan tévedünk. Az igaz, hogy a Nap fénye nélkül szépen lassan elmúlna az élet, de ha nem lenne a Hold, a Nap körüli pályánk lenne kiszámíthatatlan, és az abból adódó katasztrófák talán előbb is kiirtanának bennünket. Szóval mindennek megvan az egyenlő értékű helye az Univerzumban, és ahogy vélhetőleg Donovan is az énekelhetőség miatt döntött e sorrend mellett, én is azért helyeztem Napfivért Holdnővér fölé, mert a világosabb képnek kell mindig felül lennie.

Jegyüdvözlet

József Attila: Az oroszlán idézése

Volt fogam közt már szivar,
csuklómban megállt a kés,
mosdatott habos vihar,
alvó számba szállt a légy,
néni szunnyadt ágyamon,
szépet álmodott szegény.
Tiszteltek, ha vért köhögtem,
mégse köptem hóba én.
Voltam vonító kaján:
halljunk hát nevetni holtat,
vagy a holt is él talán?
Erre ittam jó borocskát,
rágtam főtt malaclapockát,
kezet fogtam balkezemmel,
megpöngettem szemfogam,
isteneim mind eladtam,
ez a ruha másé rajtam,
kereshet pipogya ember,
az én megnyurgult szivemmel,
tükröm mögött szerelemmel,
oroszlánra várok én - -

Első ízben cipőm fényét
kényesítse bús sörénye,
másodízben cirógasson,
körme torkomat kitépje,
behunyt szemmel végignyaljon
harmadízben az ágyamon,
pártalanul és üvöltve
őrizze a ravatalom.

Kedvenc időszakomat és minden jegytársamat József Attilával és a Napot – az Oroszlán-jegyűek uralkodó bolygóját –  jelképező napraforgókkal köszöntöm.

8 perc

Mostanában sokat néztem a NG-n a Rejtelmes világegyetem c. sorozatot. Nem is tudom, hiszen elég régóta az ismeretében vagyok annak, hogy a Nap fénye 8 perc alatt éri el a Földet, de valamiért csak most kezdtem el rajta eltűnődni. És pedig annak a kapcsán, hogy az olyan fotó, amin a Nap látható, már nem a pillanatot, hanem a múltat rögzítette. Abban a valóságos, jelenbéli pillanatban, amikor a Napra irányított fényképezőgép zárszerkezetének a működését halljuk, a (bármilyen) fényérzékeny anyagra egy 8 perccel azelőtti állapotot rögzítettünk. A természet megint, mint illuzionista játszadozhat velünk, vagy a képzeletünkkel...

Hiszen, gondoljunk csak bele, az időt a Naphoz mérjük, de így minden időpont 8 perces csúszásban van valamerre, ami rajtunk múlik, illetve a nézőpontunkon. A déli harangszónak 12 óra 8 perckor, vagy 11 óra 52-kor kéne most akkor megszólalni? Vagy a delet igazítjuk a múlt illuzionált jelenlegi állapotához? Vagy nem veszünk tudomást a bennünket körülvevő történésekről, és csak retinánkon megjelenő képet fogadjuk el valós pillanatnak. Önbecsapás ez, vagy sem? Nehéz eldönteni, de megpróbálom más módon szemléltetni a "problémát".

Ma igazán nem akadály a legrílebbtájmú kapcsolattartás, feltéve, ha nem hagyjuk otthon a mobiljainkat, mint pl. ma a Lányom, vagy nem kapcsolja ki a szeretőd, mert a háta közepére sem kíván. De a chat, skype, stb. elég valós idejű kontaktust jelent, aminél csak a személyes valósabb. Tehát, lehetőség van a gondolatok vagy az érzelmek szinte azonnali kicserélésére, éreztetésére. Ám képzeljük el azokat a hősi időket, amikor ezekre csak a posta állt a rendelkezésünkre. Korszaktól függően milyen késéssel élhette át a szerelmes a hozzá írott forró vallomásokat? Lehet, hogy akkorra, amire a másik már rég más fülébe lehelte vágyait. Ez volt az igazi átverés, Houdini sehol sincs hozzá, gondolhatnánk. Van ennek azonban másik oldala is. A kitolódó idő a reményeink idejét hosszabbítja meg. Amíg a XVIII. században postahajó vitte át az Atlanti-óceánon az Amerikában ügyködő bárki számára, hogy angliai érdekeltségei összeomlottak, volt minimum egy-két hét plusz idejű hite a vagyonával kapcsolatban. A levél útján kirúgott kedves szerelmének a meghosszabbodása is a levél kézbesítési idejétől függött. Ma ez azonnal lehetséges, ez a felgyorsult kommunikáció legnagyszerűbb vívmánya.

Azt azonban ritkán tudjuk meg, hogy a kimondott gondolat, vagy érzés, mikor fogalmazódott meg, vagy ébredt fel ott belül... az agyban, vagy a szívben. Ez az, amire csak a személyes kapcsolattartás képes. Olyan ez, mint a táj képe egy fotón. 2 dimenzión a 3, és hiányzik a szél az arcunkról, a virág illata az orrunkból, a fák susogása, a madarak dala és még egy csomó minden, ami odatartozik. A szavak őszinteségét az arckifejezés, a testtartás, a kéz rezgései, a hang lejtése, színének változásai teremthetik meg, vagy leplezhetik le. Ezt csak személyesen kaphatod meg. Ezt semmilyen mai csodatalálmány nem tudja helyettesíteni. Hiszen nem a másik hangját hallod, hanem a telefonodét, ami az övére hasonlít. És nem a képét látod a monitorodon, hanem a fénykibocsátó pontok olyan rendszerű fényváltozásainak összességét, ami valami rá hasonlító, mozgó ábrává áll össze. Elfogadhatod ugyan valós jelennek, de pont a hiányzó összetevők miatt csak illúzió. Mert a szemtől szemben elhangzó szavak, még ha előbb is fogalmazódtak meg a kimondó belső világában, akkor, ott valósak, mert csak a kimondott gondolatnak és a bevallott érzelemnek van igazi értéke.

Szóval, 8 perc...
Belegondolok, valamikor, talán 2578129403 január 26-án felröppen a hír az akkori emberiség (optimistább vagyok, mint kellene) körében, hogy 2 év múlva, május 11-én, 11.52-kor örökre kihúny a Nap. Most az dél, vagy nem dél?
Nem mindegy? A Föld és vele együtt mi is 8 perccel tovább élhetünk...
És 8 perc, rengeteg idő!