(Kép: Önkritika (Dénes Jánossal) - Székesfehérvár, Szőlőlugas 2009. május 16.) Szabó Márti gondolt egy nagyot, és szervezett egy jópofa fotóstalálkozót a székesfehérvári fotóklubokkal és egyéb támogató szervezetekkel karöltve. A hangzatos Fotóudvar elnevezés sem tűnt véletlennek, hiszen a Helyőrségi Klub veretes udvarában gyülekeztek a fotó nevű mánia megszállottjai. Mint minden első alkalommal megrendezésre kerülő eseménynek, ennek is megvoltak a maga gyermekbetegségei: kései hírverés, és az ebből fakadó, kissé szerény számú résztvevő. Az optimizmus azonban töretlen volt mindenkiben. Jópofa dolog volt a rögtönzött kiállítás és az arra érdemes képek díjazása is. Követendő és megismételendő a kezdeményezés, ez buzogott mindenkiben.
Néhányan úgy gondoltuk, elég korai a délután 3 órai "fejront". Tóth Lilivel az volt az elképzelésünk, hogy a délutáni fényekben fényképezőgéppel is felkeressük a megszépült Belvárost. Mártiék - az időt addig is eltöltendő - egy kellemes kiskocsmába hívtak bennünket, beszélgetni, kötetlenül jól érezni magunkat. Az ilyen invitálásoknak nem igazán szoktunk ellent mondani...
A Szőlőlugas, alnévben Petz Söröző egy nagyon kellemes kiskocsma Fehérvár külső részében, de nem túl messze a Belvárostól. Hangulatos kerthelyiséggel egy valódi szőlőlugas alatt, szolíd árakkal, nem túl gazdag, de annál speciálisabb és finomabb ételkínálattal. Annak a napnak a slágere a babos pacal volt. Nem vagyok egy mániákus pacalfaló, talán ezért lehet az, hogy még soha nem jutott eszembe a babbal összehozni, pedig az meg az egyik kedvenc tápalapanyagom. Kényes vagyok a pacalra. Csak ha nagyon gondosan van elkészítve, akkor tudom megenni. Mártiék azonban erősen bizonygatták, hogy ebben nem fogok csalódni. Valahol már én is éreztem belül, hogy ezt nem fogom kihagyni...
De ez még odébb volt. Csak egy gyenge korsó pilsnerrel indultam, amit megelőzött az igen baráti árú Bolyhos. A hangulat azonban emelkedőben volt. 5 óra felé már a lugason túl is alakultak a fények, de se Lili, se Eo.sz, sem én nem éreztem késztetést arra, hogy elhagyjuk a lugas jótékony árnyát. Igaz a tespedésre való hajlamot erősen befolyásolta a második ágyas és korsó. A pacal is terítékre került, ami igazán remek takarmánynak bizonyult, a 650 Ft-os hozzájutási lehetőséget nem is számolva. A 8 órára tervezett hazaindulás is halasztódni látszott. Ekkorra már előkerültek a fotómasinák is. Az ilyenkor szokásos keresztbe lődözések, és az anekdotázások idejében jártunk. A mérhető idő az valahol a kerten kívül toporgott. Nem kapott még tőlünk bebocsáttatást.
Különféle italozási szokások is szóba kerültek, így beszéltem én is a jobb körökben búvárhajónak nevezett különleges koktélról. Ez nem más, mint egy korsó sörbe beleeresztett kupica pálinka. Nem kell összerázni, de a tőle való ellágyulást csökkenteni lehet, ha nem apránként, hanem egyszerre gyűri le az áldozat. Én csak mesélni akartam róla, eszem ágában sem volt hozzá, a dupla ágyas-pilsner már kellemesen zsibogott bennem. Márti azonban kiváncsi volt a technológiára, így hamarosan odaállított az asztalhoz a mixtura kellékeivel. Azt hittem ő akarja útjára indítani a különleges közlekedési eszközt, de a társaság engem nevezett ki kapitánynak. (Húúú, mondtam magamban, ebből elhajlás lesz!) Kifelé azonban felvettem a rezzenéstelenül elszánt ábrázatot. Összeállítottam a hajóegységet, és a lehető leggyorsabban le is küldtem a víz alá. Még egy tál mogyoróra emlékszem, egy pohár sörre is, aminek a tartályát otthon a fotóstatyómban találtam meg. Még volt annyi eszem, hogy hazafelé hátra üljek Eo.sz autójában, amiből fekvés lett és édes alvás. Budaörsön ébredtem, de már nyugodtabb vizeken.
Ha azonban bárki azt érezné ebből az írásból, hogy a napnak ez volt a fontos része, az téved. Minden pillanata kellemes volt, csak éppen erről volt kedvem leginkább írni. És ezt a barátaimnak köszönhetem, akik között igazán jól éreztem magamat.
Összeállítás a Fotóudvar eseményeiről
Bejegyzések
