Ünnep után

Kinek, hogy telt, nekem jól, s remélem mindenkinek…
Érdekes ez minden évben. A saját magam évfordulójának a megünneplésével annyi más is jár. Mert nemcsak a jegyből megyünk ki így augusztus 20-a táján-után, hanem lassan az évszakból is. Ennek az oskolások ugye nem örülnek, a szarvasbőgés szerelmesei viszont annál inkább, vagy azok, akiknek elegük van már a melegből és hűvös hajnali ködökre, őszi színekre, cserszömörce izzásra vágynak.
Szóval, minden évben, mikor egy újat kezdek az ősz felé is tekintek…

A sok jó kívánság mellé jó híreket is kaptam. Persze meglepett a Goldenblog top50-be kerülése a fotóblog kategóriában, mert úgy emlékezem ezt az oldalt csak a komplexbe neveztem, de nem mondanám, hogy rosszul esik, akár én magam feledkeztem meg erről, vagy valamely jó akaróim tették ezt meg helyettem.
Itt ragadom meg tehát az alkalmat, hogy megköszönjek minden kedves köszöntő szót, és megköszönjek minden szavazatot, ami a mezőnybe segített, kategóriától és eredménytől függetlenül. A szándék a sokkal fontosabb, és az, hogy ismerőseim és barátaim minél jobban szerepeljenek a végelszámolásnál. Sokan megérdemlik a jó helyezést, drukkolni fogok nekik…
Fogadja mindenki tehát  – aki a fentiek alapján érintve érzi magát  – az alábbi képet köszönetemül, ám ezzel az ideje lejárt Oroszlán a holnap jegybe lépő Szűzeket is üdvözli.

Blognap

Bezony ám, én is betöltöttem ma az 1 évet ezen a szent helyen. Bár be kell valljam, nem ez az első ilyen próbálkozásom. 2008-ban volt egy hirtelen felindulásból elkövetett kezdeményem egy másik szolgáltatónál. Aztán eluntam, mert a Fiamon, Lányom barátján és Mizón kívül nem igazán voltak izgalmas látogatóim, és a blogismerettségek is nagyon gyéren csordogáltak, meg az életem is bonyolulttá vált. Töröltem negyvenegynéhány nap után, és úgy gondoltam, a fene, aki ilyen időrabló dolgokba fektessen energiát.
Aztán tavaly Gyöngyi elküldte a blogcímét és a Blogger világa megtetszett. Azóta itt mutogatom a képeimet és bombázgatom az olvasókat az agymenéseimmel. A kezdeti belendülést újra lelassította az életem tovább bonyolódása, a Moloch-kal vívott szélmalomharc, és egy Kedves Ismerős által a nyakamba zúdított töménytelen tennivaló (ez nem panasz!!!).

Ennek az évnek azonban úgy mentem neki, hogy nem akarom hanyagolni ezt az oldalt. Nem is elsősorban magam miatt, hanem azok miatt a – egyre jobban szaporodó – olvasók miatt, akik rendszeresen idelátogatnak. Olyanok is, akik nem nevezik meg magukat a sidebar-on, de azért morcosan felhívnak, vagy dobnak egy mélt, ha sokáig csendben vagyok. Ezt érzem a legfontosabbnak. Aranyos emberekkel tartani a kapcsolatot, belelátni a mindennapjaikba, örömeikbe-kínjaikba, ízeikbe-képeikbe, gondolataikba-lelkükbe. Nagyot tárult a világ előttem Általatok. (Tényleg megfelelhetek a fejlécre firkantott mondatnak :) A már ismert "blogcimbik" (from Mizó) mellé egy csomó újra nyílt ki a szemem. Friss, fiatal képekre és alkotószellemiségekre, bűbáj íz-, képvadász és publikász hölgyekre, figyelemre méltó jellemekre.

Szeretek mindenkit (ezért nem is emelek ki senkit :), aki idevetődik, és akikhez én is ellátogatok. Ma esti 3 (vagy 6?) decimet a Polgári Körben Veletek együtt gurítom le, mindannyiótok egészségére!
B(l)ogozzuk tovább együtt az élet kis és nagy kérdéseit!!!

Ui.: Az éjjel gyönyörűséges módon kimúlt a tél. Sokáig bámultam az ablakból. Fotózni is lett volna kedvem, de a nőcik rossz néven vették volna, ha ezért felriasztom őket édes álmukból. De megérdemel a ravatalára egy másik képet, mi meg már tényleg a tavaszt!!!