Bejegyzések
Két part, ugyanannak a folyónak az egymással szemben lévő oldala. Monstrumok uralják, a közlekedésé, az iparé és a büntetés végrehajtásé. Szükségesek, mégsem szépek. Az épület funkciója feledteti az eredendő szépséget, a szép tetőelem ellenére is. Az őrtorony annak is jelkép, aki nem tudja, mi is az odaát. A komp sem, mert a célirányos tervezés nem engedheti meg magának a szépség luxusát. A füstokádó, hegymaró üzem pedig végképp nem.
Az egyik oldalon a szabadságot jelentő hajó van időlegesen rabságra ítélve, a másikon talán az is, aki nemrég még lehet, hogy vezette, vagy utazott rajta. Az ember mégis valami szépséget érez. Nem a fényét, az most csak rajzol, nem derít. Hozzánk közelebb a gondtalan élet aránytalanul kis méretű, mégis mindennél erőteljesebb jelenlétét. Átpillantva pedig a fegyház falainak vakítását, a szép architektúrát is jelentéktelenné zsugorító, a folyó fodrai között megcsillanó reményét... 
-
megint egy nagyon jó bejegyzés tőled! szöveg, képek - nálam mind nyerő :-)
VálaszTörlésEz a két fotó most megint annyira jellemző az alkotójára... Meg a hozzáfűzött gondolatok is. Csak azzal vitatkoznék, hogy a "célirányos tervezés nem engedheti meg magának a szépség luxusát". Számtalan ellenpélda van /bár lehet hogy ez a letűnt világra volt inkább jellemző/, és a szépség hiánya csak a tervezőt minősíti ebben az esetben.
VálaszTörlésKöszönöm Vivien és Kati. Annyit tennék hozzá, az igazad mellett, hogy ennek a kompnak az esetében...
VálaszTörlésIgen jól sikerült mini-esszé ez. Néhol a kép (" a folyó fodrai") már le is marad a szavakkal való versengésben :-))
VálaszTörlésAmi lemaradt, annak le is kellett :) (Lehet, hogy a képeknek is...) :D
VálaszTörlésEz az amit nem lehet tanulni:-) Még egy élmény Tőled, nekünk. Köszönet érte. Csak remélni tudom hogy ragad rám valami abból amit itt látok és olvasok.
VálaszTörlés