Évszaktévedt színek

Következzék ez a pár kép kis derűnek ebben a szürke, visszatámadt télben. A hétvégén debütált terepen a munka céljából határozatlan időre használatra átvett D7, néhány kellemes kiegészítővel, többek közt egy EFS 17-55 f/2.8 nézőkével, ami így lát...
A minap beszélgettünk Faragó Ferivel (akinek kimeríthetetlen érdeme a felszerelés nálam dekkolása) arról, hogy minek, hogyan kell visszaköszönni a képen. Azt sokan tudják rólam, hogy nem a valóságot keresem. Az évtizedekig tartó színes diázás kikerülhetetlenül hozzá szoktatta a szememet egy fajta színvilágra, aminek bizony sokszor semmi köze sem volt ahhoz, amire ráemeltem a gépet. Elég volt egy polárszűrő, egy szándékolt, túlzott mértékű alexpozíció, de a színes fordítósfilm mechanizmusa eleve olyan, hogy minden fajtájúnak volt  egy sajátos színképe. Ezért ragaszkodnak sokan a Velviához, vagy én például a Kodakhoz.
A mai napig ezeket a színvilágokat szeretem visszalátni a digitális képeimen is.

Ez a kép pedig az öreg legénynek számító EF 70-210 f/4 csővel készült. Hiába, egy öreg legény is képes a csodákra egy ifjú leányzóval...