Jegyüdvözlet

József Attila: Az oroszlán idézése

Volt fogam közt már szivar,
csuklómban megállt a kés,
mosdatott habos vihar,
alvó számba szállt a légy,
néni szunnyadt ágyamon,
szépet álmodott szegény.
Tiszteltek, ha vért köhögtem,
mégse köptem hóba én.
Voltam vonító kaján:
halljunk hát nevetni holtat,
vagy a holt is él talán?
Erre ittam jó borocskát,
rágtam főtt malaclapockát,
kezet fogtam balkezemmel,
megpöngettem szemfogam,
isteneim mind eladtam,
ez a ruha másé rajtam,
kereshet pipogya ember,
az én megnyurgult szivemmel,
tükröm mögött szerelemmel,
oroszlánra várok én - -

Első ízben cipőm fényét
kényesítse bús sörénye,
másodízben cirógasson,
körme torkomat kitépje,
behunyt szemmel végignyaljon
harmadízben az ágyamon,
pártalanul és üvöltve
őrizze a ravatalom.

Kedvenc időszakomat és minden jegytársamat József Attilával és a Napot – az Oroszlán-jegyűek uralkodó bolygóját –  jelképező napraforgókkal köszöntöm.

Napfény-tánc

Lehetne szomorkás is a hangulatom, de valamiért nem az. Talán mert elfogadom, hogy az április ilyen. Lesz majd napfény is, és mennyivel jobban fogunk neki örülni ezek után. Azért megkértem utazó napvirágomat, mondjon el nekünk egy napfény-imát, hogy a derű költözhessék a lelkekbe. Verset is kerestem, hogy idézhessek, én se maradjak ki a sorból...

A szépségről

Van, ki gyönyörű.
Van, kin észre kell venni.
S van, ki attól szép,
hogy hasonlít egy csúfra,
akit szeretek.

Fodor Ákos