Intelmek/1

(Emlékek a tegnap kapcsán)

1. Régen

ArénaTárssal MSN-elek.
AT: Olyan gondban vagyok.
VJ: Mekkorában?
AT: Tudod a memóriakártya. Annyi kép fér rá, én meg csak lövök, lövök, aztán nem győzöm selejtezni a sok képet. Annyi idő megy el rá.
VJ: Hát ez ezzel jár.
AT: Tudom, de emmiatt érzem, hogy nem is tanulok, hiszen lehet bőven, mindenre ráemelem a kamerát. Hogyan kényszerítsem magam a megfontoltságra?
VJ: Menj ki csak egy, a legkisebb kártyáddal!

2. Még régebben

Fotóstúra "tanítványbarátokkal". Az egyikük egy témánál szuszog már egy ideje. Nyegleti az állványt ide-oda. Nyomogatja a gombot is szaporán, ezért lesegeti az LCD-t is rendesen.
Vakargatja a fejét és ahogy messzebbről látom, bőszen nyomkodja a törlés gombot is. Közben szaporodásra felszólító igéket mormol, gondolom a fényképezőgépének. Biztos az tehet róla... Csak erőlködik nagy fejcsóválgatva, kíváncsivá tesz.
- Nem jön össze? - kérdezem.
- Nem, a fene enné meg! - válaszol.
- Csinálom így, csinálom úgy, polározom, lemegyek hídba, és nem akar az lenni, amit szeretnék.
- Akkor ne fotózd!

3. Tegnap

Fotóséta klubtársakkal. Harmadmagammal várakozok a találkozóhelyen. Nem éppen tavaszi az idő, de ezen nem múlhat. Napfényben, jó időben mindenki tud fényképezni. Megszólal a mobil.
- Nem kéne lefújni? - kérdi a hívófél.
- Miért kéne? Hárman már vagyunk.
- No de esik az eső. - jön a válasz.
- Nem vészes, - mondom nagy bölcsen - meg vannak árkádok is.
- Igen, de akkor hogyan fotózzak felfelé? Ráesik az eső a lencsére.
- Ne fotózz felfelé, fotózz előre, és tedd fel a napellenzőt! - :)

Kép: Tanoncok, Budai Vár - 2004