A. Adams zónarendszere kontra HDR

A páratlan amerikai fotográfus nemcsak drámai hatású, érzékeny kompozíciójú tájképei miatt a fotográfia egyik legkiemelkedőbb egyénisége, hanem remek technikájú, részletgazdagsága mellett is dinamikus ff képei miatt. A fényképezés technikai történetének addigi tapasztalatait foglalta össze az általa elnevezett zónarendszerbe, ami a mai napig az egyik alaptétele és műve a fekete-fehér fotografálásnak. Nem kívánom mert nem is lehet összefoglalni a lényeget, ha valaki bele szeretné magát ásni, kattintson ide!

A digitális technika ismeretében biztos a Mester is tobzódna, úgy érezhetné magát, mint Mozart egy szintetizátor, vagy synclavier előtt. Ám biztos hamar alkalmazkodna a lehetőséghez. Az analóg technikában ugye az egy felvételen belüli, az adott fényhelyzethez, vagy ábrázolási szándékhoz igazodó végeredményképet egy felvétel negatívjáról nagyítva lehetett megkapni. Ez elég nagy virtuozitást igényelt a fotóstól, már az expozíció meghatározásakor, a szűrő használatának eldöntésekor, ugyan akkor tisztában is kellett azzal lennie, hogy az adott film milyen előhívási folyamaton megy át, majd az arról készülő nagyítás többszörös összetevőiről is. Ma ezt problémát a különféle HDR (High Definition Range – nagy részletábrázolási tartomány) technikák hivatottak orvosolni. Ez viszont ugyanarról a témáról több felvételt igényel, eltérő expozíciókkal. Ennek azonban hátulütői is vannak. Nem arra gondolok, hogy szerintem a HDR-ezett képek túl sterilek, szinte valószerűtlenek, és hiányzik belőlük valami fotószerű, ha valakinek tetszik ez, készítse így. Inkább arra, hogy az állványt milyen masszívan kell rögzíteni, hogy a több felvétel elkészülte alatt semennyit se mozduljon el a helyzetéből. Arról nem beszélve, hogy nem is mindig hurcoljuk magunkkal az állványt, főleg az olyat, ami ehhez a módszerhez kell, a súlyuk miatt. Adams  elvei és saját (vagy mástól örökölt) labor tapasztalataink alapján azonban egy jól exponált és előpreferált digitális állományból is lehet részletgazdag és dinamikus ff képet varázsolni, viszonylag nem is sok munkával, ám megfelelő RAW konvertálási és Ps rétegkezelési tapasztalattal.
Ezt szeretném demonstrálni egy átlagosnak mondható tájképen keresztül, azért mert néhány oldalon találkozom olyan ff képekkel, amik témájukban nagyszerűek ugyan, de a nem megfelelő technikán sajnos elvéreznek, mint az én szívem is értük…
(Canonos révén a RAW konvertálást a cég saját konverterében a Digital Photo Professional 3.8-as verziójú szoftverében végeztem. Az elvek azonban a többi konverterben is megközelítőleg azonosak.)

A kép Pacsmagon készült a legutóbbi tartózkodásom során. Ez a nyers RAW-ból változtatás nélkül kibontott kép. Itt nézhető meg az EXIF, és az a változat, ha nem állítottam volna gépen ff preferenciát. A semmitmondó színű táj színesben nem érdekelt, viszont fekete-fehérben kicsivel többet hozzá lehetett tenni. A beállításokban vörösszűrő hatást kértem, de emellett még polárszűrővel is sötétítettem az eget. Az expozíciót  -1 fényértékkel korrigáltam, a kontrasztot +2 értéken hagytam. Az égen a felhők ki vannak égve ezen a változaton, az ég is világosabb, mint szeretném, erősebb alexpozícióval azonban az előtér nem jönne úgy, hogy a későbbiekben lehessen vele dolgozni. Ez azonban egy jó alap a további munkálatokhoz.

Az első dolgom az volt, hogy a panoramikus látványnak megfelelő 16:9-es oldalarányt kivágjam. Ezután állítottam be a konvertert az ég tónusainak megfelelően. Az expozíciót tovább csökkentettem –0,5 EV-re. A színhőmérsékletet 3500 K-ra csökkentve az eget is tovább lehetett sötétíteni. A kontraszt maradhatott is a gépen beállított értékben. A csúcsfényeket –3 értékben csökkentettem, ezzel a felhők rajza is tovább erősödött. Hogy érthető legyen a színhőmérséklet csökkentésének hatása, itt megnézhető ennek a beállításnak a színes képe.

Ez a kép az előtér RAW beállításainak kibontása. Az expozíció az eredetihez képest további -0,17 EV-t még elbírt, de a látványos változást a szűrő zöldre átállítása és a színhőmérséklet további csökkentése 2500 K-ra hozta meg. (Színes demókép.) A virágos bokor életre keltését a kontraszt további két értékkel való növelésével és a csúcsfények +2 értékre állításával értem el. Az eredmény még nem volt kielégítő, ezért az RGB kimeneti oldalon még belenyúltam a görbébe. Klikk ide, ha érdekel!

A két beállítású képet azután a Photoshopban egy kétrétegű képben egyesítettem, a sötétebbet a felsőben. Az RGB színképet szürkeskálásra konvertáltam, és a felső réteghez hozzárendeltem a rétegmaszkot. Ez a kép már az összemaszkolt állapot. Itt tekinthető meg a maszkolt felső réteg külön.

Most következett a két réteg egymáshoz hangolása. Bár már a fenti is elfogadható kép, de az  előtér virágaira több fényt szerettem volna.
Ezért az alsó rétegen először a Gradient Mapben a teljes szürketartomány folyamatos átmenetét állítottam be, majd a görbe meredekebbé tételével fokoztam az előtér kontrasztját, a középtónusokat azonban enyhén világosítottam. Ezután egyesítettem a két réteget. A kép jobb oldala azonban világosabb lett, ezen még változtatni kellett. Ehhez másoltam a hátteret egy új rétegbe.
A felső rétegen a jobb oldalt figyelve sötétítettem a közép tónusokat a görbe állításával. Ezután maszkoltam össze a két képet. Ennek az eredménye látható a képen, főleg az égen és a kép baloldalán. Itt meg az alkalmazott maszk.
Az ég azonban kicsit kilágyult. Ezért a rétegek egyesítése után, újabb másolat készült a háttérről.
  A felső rétegen csupán a görbében állítottam a kontraszton, vigyázva arra, hogy a felhőkben megmaradjanak a csúcsfények részletei. Ez a végső változat látható ezen a képen. Ide kattintva meg a maszkolt felső réteg.

Nem minden kép ér meg ennyi munkát, alapjából talán ez sem, de jól lehetett rajta demonstrálni a folyamatokat. Vannak viszont olyanok, amiknél nem szabad megelégedni a fényképezőgépből kibukó eredménnyel, mert minden jó felvételben ott a jobb, a Kép lehetősége, és ez a technika függvénye is. A digitális fényképezésben az utómunkának óriási a jelentősége, mint ahogy a RAW állományra fotózásnak. (Ez a fajta eljárás jpg képekkel sokkal korlátozottabban vihető csak végbe. RAW-os géppel jpg-be fotózni, olyan mintha a negatívot az első nagyítássorozat után eldobnánk a szemétbe.) A laborban alkalmazott eljárásoknak megvannak a Ps megfelelői, hiszen fotósok rakták össze az egész szoftvert. Csupán alkalmazni kell őket. Azzal a kép iránt érzett alázattal, ahogy Ansel Adams is alkotott…