Bejegyzések
Két meccs között kis sétára, meg a Polgár légkörére vágysz. Lehet, hogy csak alibiből, de magaddal viszed a gépedet. Még nálad van a kölcsön objektív. Nem is kell a tatyó, csak az. Nem egyenest odatartasz. Teszel egy kanyart a Fő tér felé a Szentlélek téren át. Esteledik, milyen a hangulat? 
Azt hiszed vége is mára. A Polgárban jól esik megülnöd. A meccseket taglalják a törzsek, de csak félfüllel hallgatod. Nézegeted a termést. Iszogatod a kékfrankost. A bor meghozza az étvágyad. Orrodba csap az emlékezeted segítségével az otthoni bakonyi csirke illata. Felsejlik lelki szemed előtt a nokedlikazal. Össze is szeded magadat.
És ekkor jön a meglepetés. Nyitva a kapu! Ami mellett már több mint 20 éve elmész, napjában akár többször is. Egyszer megpróbáltál benyitni, de ma a kapuk többsége zárva. Pedig érdekel, mint minden kapualj, belső udvar. Inkább nem is próbálkoztál. És most nyitva…
Olyan az érzésed, mint amikor hosszú, kitartó széptevésed után érzed megnyílni előtted a szerelem kapuját. Még nem tudod, mi vár Rád. A torkodban dobog a szíved, de már nem érdekel más, csak hogy bejuss, felfedezz és megismerj. 
Az alkonnyal meg a vihar is megjött, menetrendszerűen… 
Óbuda – 2010. június 18.
...de jó képek, különösen a lépcsőháziak tetszenek :o) a kapuk mögé én is állandóan belesek :o)
VálaszTörlésKr.
Különösen olyan helyen szeretem, ahol még nem jártam., de szeretek az ismertekbe is visszanézni, ha arra vetődöm. De egy ilyen első mindig különleges élmény. Köszönöm Kristina!
VálaszTörlésAz első blokkban összeveted az elmúlást és az életet, az állandót és az időszakost, a lényegest és az illanót.
VálaszTörlésA második nagyon diszkrét. Finom, nem tolakodó. Pont olyan, mint mikor egy ember beszélget valakivel, de csak addig megy, ameddig a másik engedi. Szép, lírai felvételek.
Köszönöm libuc. Így nem is gondoltam át a válogatást, főleg nem a fotózást. A témák adták magukat, én meg jelen voltam.
VálaszTörlésA Fő tér-Szentlélek tér, beleértve a közvetlen környezeteét szívem csücske, nagyon szeretem a mindenkori hangulatait. Talán egyszer sikerül összegyűjtve kiállítani a lassan két évtizede összegyűlt anyag javát.
A kapu mögött meg tényleg visszafogtam magam, kicsit besurranónak, "voyeur"-nek éreztem magam, különösen a kis belső udvarban. Azt éreztem, amit írsz, hagytam addig mesélni, amíg volt miről, utána csendben elsunnyogtam. Nagyon örülök ezeknek a képeknek.
Köszönöm gondolataidat!
Egy egyszerű udvarról is milyen kecses képeket lehet készíteni. Az ernyőt direkt neked tették ki! Ezzel a pici momentummal életszagú lett a kép. A lépcsőház is kellemes. Izgalmas a jobb felső háromszög "kivágással".
VálaszTörlésAz lehet, meg a vasajtót is kissé nyitva :) Köszönöm Sebi!
VálaszTörlésnagyon tetszik ez a post--főképp a lépcsőházas fotók,illetve hogy megosztottad velünk az akkori érzéseidet...nem gondoltam volna,hogy egy profi,és tapasztalt fotós is érezhet ilyesmit,...azt hittem csak a magamfajta amatőrök "kiváltsága" a szív torokban dobogása, egy kapu felnyitásakor :)...
VálaszTörléslegalább már tudom: a fotós tapasztalatok nem ölik ki ezt a kellemeskalandos adrenalin löketet...
Nagyon jo fotok, a nagyapa meg az unoka a padom cimu a kedvencem :D
VálaszTörlésKedves Jazza! A téma közelében nincs amatőr, profi vagy tapasztalt fotós. Alázat van, és ez nem a minősítés kérdése. És nem ölik ki, sőt, ahogy gyűlik a tapasztalat, egyre erősebb lesz az adrenalin löket. Köszönöm, Neked is keriatti!
VálaszTörlésSzép írás, és jó fotók, szívdobogás az nálam is van, kapun bekukucskálás is igen gyakran, ahol csak lehet. :) A svenkes bicajos, az udvar a fával, a tér6, és a lépcsőházasból a harmadik kép kiemelkednek számomra, azok a kedvencek.
VálaszTörlésÉs köszönet az olvasáskönnyítésért, számomra legalábbis így nem olyan megterhelő.