Munka várt a “pihenőnapon”. Egy Kedves Barátom új honlapját tervezgettük, rakosgattuk össze. Időre kellett mennem, de elég korán kisütötte a szememből az álmot a nap. A család nő tagjait ez nem zavarta, ők aludtak édesdeden. Ez az én mozgásteremet viszont erőteljesen tudja korlátozni. A kávé után összeszedtem magam, felkaptam a fotócuccot és elindultam valamerre. Ilyenkor nincs célom, míg döntési helyzetbe kerülök az elindulási irány okán, addigra meg is jön az ihlet. Lusta voltam felkutyagolni a hídra a villamoshoz, a HÉV-nél maradtam. Az áradó Dunához nem volt kedvem, erősen befolyásoltak az északi események, de rábíztam magam a véletlenre, mi adódik. A Komjádi uszodánál kipillantottam a Duna felé és a HÉV töltés oldalában csinos pipacsfoltok vigyorogtak rám vissza. Le is szálltam a Margit-hídnál, és elindultam visszafelé. Bármennyire is igyekeztem nem tudomást venni a folyó kényszerű vízbőségéről, azért a látvány túl erőszakosan tolakodott a szemembe. De most nem így érdekelt. Valami mást akartam. Elértem a viruló természetű partszakaszhoz és fokozatosan közelítve találtam meg a képet…
Túlparton/Kusza lebegés/Oltalom
Visszaballagtam a Kolossy térig. Kicsit el is szaladt az idő, de még mindig volt időm bőven a megbeszéltig. Nem baj, majd a Batthyányn kitalálom. Felmentem a villamos megállóba, hogy megyek vele valameddig, aztán majd meglátom. Az meg az orrom előtt húzott ki, másik meg sehol. Akkor séta valameddig, jött az ötlet. A rakpart tele volt a korai óra ellenére bámészkodókkal, fotózókkal és fotózkodókkal. Nagyon nem akartam beállni sorba, inkább a kész Mátyás templom vonzott a Szilágyi Dezső tér környékéről. Meglepetéssel vegyes meleg érzésekkel fedeztem fel a 2006. augusztus 20-i vihar áldozatainak emlékére állított festett fafaragást (erről később), aztán eszembe jutottak a Bódva áldozatai és csak került néhány dunai vízjel is a memóriakártyára.
Ahogy tudunk segítsünk, ha máshogy nem fohásszal, együttérzéssel a szerencsétlenül jártakon, rájuk gondolj, mikor a képeket nézed, még az is segít…
Nagyon jo iras meg a fotok is..
VálaszTörlésTetszenek! Főleg a virágok! :))
VálaszTörlésKedves János, az első hármas csoport pipacspöttyei telitalálat!! nálam "pirospontos" :o)
VálaszTörlésGratulálok, Kristina
jó volt végigolvasni eme szolíd kalandod...
VálaszTörlésengem a nézőpontok című kép fogott meg leginkább(belemerengtem)...
Most kicsit irigykedek. Kb. egy hónapja szeretnék egy pipacsos csendéletet fotózni, de valahogy nem áll össze a kép. Valami mindég hiányzik.:-)))
VálaszTörlésnekem is az elsö három jött be nagyon, de csak addig, míg nem olvastam el a szöveget. azóta merengek....
VálaszTörlésFotós vér ha csörgedez ... :) Pipacsok nagyon rendben, de azért az a felhő se semmi, csak így rendelésre ... :)))
VálaszTörlésKedvencem a pipacs. Csuda dolog látni,hogy valaki látja még őket :).
VálaszTörlésKöszönöm. (no persze, nem csak a képeket. :)
Köszönöm a véleményeket :) Azt sejtettem, hogy a pipacsosak lesznek a nyerők, megértem, én is szeretem őket. Gyöngyi, ha nem lettek volna ott, nincs az a kép se... :)
VálaszTörlésHehe, a pipacs volt a csali a többi képe elkészítéséhez. :)
VálaszTörlésJó képanyag, van benne minden, és a szöveg is élvezetes hozzá (mint mindig :) ).
Szépek a pipacsosok, most az első a kedvenc.
VálaszTörlésAmúgy érdekes, mikor miként jutunk el "A témához" :)
A csalit én kaptam be :) Igen Zsuzsi, erre mondtam Sulyok Lacinak egy interjúban, hogy szeretek a pillanatnyi lehetőségekhez igazodni.
VálaszTörlésEgyébként meg azt vallom, hogy nem keresni kell a témát, hanem csak nyitott szemmel járni, mert mindenhol adódik.
Köszönöm a véleményeteket!
Stipi-stopi a második kép! Az nekem nagyon bejön.
VálaszTörlésViheted :)
VálaszTörlés