Döntők előtt világító tejszínhabokról és egyebekről

Régen írtam, de egy kicsit lefoglalt ez-az, főleg a hétköznapjaimat, hétvégén meg nem igazán szeretek gép elé ülni, eleget teszem a többi napon. Kicsit azért fotózgattam is, így lesz mivel illusztrálnom rövid bejegyzésemet.
Lassan egy hete, hogy a hollandok igazi örömmel leptek meg, és hazaküldték a meglehetősen öntelt szambacsapatot, amely leginkább bájgúnárjuk nevének felelt meg. Le is ugortam nagy vígságomban a meccs után egy körre a Fő térre. Buli készült, megnézni mi lesz az, hát nem fogott meg, hogy kivárjam, inkább a Polgár felé vettem az utat, és végre alakkal fényképezhettem azt az utca részletet, amire már régóta fájt a fogam. Nem tudtam az esti meccsen kinek szurkolni. Az uruk, meg a ghánaiak is szimpatikusak voltak. Ám, mielőtt belemélyedhettem volna a meccsbe, Fagyöngy hívott, hogy látom-e a “világító tejszínhabokat”. Bizony nem láttam őket, pedig elég jó a periferiális látásom, bele is esett ebbe a szögbe az erkély előtti látvány. Viszont tényleg gyönyörű volt, így átmenetileg a fotósszenvedély vett rajtam erőt.
 
Sajnáltam a ghánaiakat, ugyanakkor örültem Forlánéknak. Az egyetlen szimpatikus dél-amerikai csapat volt, Forlán pedig a magasan a leszimpibb fickó számomra az egész VB-n (talán még a spanyol Piquét). Szeretném, ha megnyernék a bronzot, megérdemelnék, miként a németek is, főleg az argentinok elpáholásáért. Jó volt látni a színészkedő kisembert tényleg összemenni.
Szóval a szombat focilázban telt, bár az estinek már nem igazán volt tétje, lefutottnak tűnt előre, az is lett.
Vasárnap lébec volt, meg Csillagközizés, de végre délután tudtam időpontot egyeztetni a tízhuszonkettő tulajával, így át is zötyögtem Zuglóba. Az odaútból, meg egy ki ligeti sétából lett is néhány kép.
 
Hazafelé meg olyan szépek kezdtek lenni a fények, hogy eggyel előbb le is szálltam. Előbb egy lámpa mutatta meg két arcát, utóbb a hídon gyönyörködtem a Nagy Falu és a Folyó harmóniájában.

Kedden elsirattam az urukat, de a hollandok nem véletlenül adták az útlevelet oda a braziloknak. Nehezen aludtam el, aztán éjfél felé kinéztem az erkélyre, és bizony összeraktam az állványt. Ezért szeretem a a nagy városokat. Fényeik izgalmasan festik meg az alacsonyan úszó felhőket. 

Másnap aztán a spanyolok végre igazi ellenféllel kerültek szembe és meg is mutattak valamit abból, amit eddig gondosan pihentettek. A VB előtt spanyol-holland döntőt jósoltam. Bár másban is így tudnék. Megint azt mondom, győzzön a jobb! A régi holland focit nagyon szerettem, bár ez a csapat már messze nem az, végre vihetnének már aranyat a két ezüst mellé, a spanyolok meg tényleg nagyon jók, annak meg kell mutatkozni vasárnap. Ha nem, nem érdemlik meg az első aranyukat. Európai magyarként illene holnap a németeknek szurkolnom, és félek, fognak is győzni… nagyon fogom sajnálni az uruguayiakat.
Aki szereti a focit, jó szurkolást, nyerjenek azok a csapatok, akiket szeret! Aki meg nem, az töltse kedvére örömben a hétvégét!
Jövő héten nem nagyon leszek gép közelben, talán csak a bejegyzéseket fogom tudni átfutni. Bár szabira zavartak, nem pihenéssel, munkával telik az idő, csak nem a megszokott helyen.